|
|
|
| Előadó: | Ludditák |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Mozsolits Róbert Fiáth Marianna Fiáth Titanilla |
|
Jakab Zsolt Kondor Péter |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip hop |
| Címkék: | Keressük! |
Refr.:
Extra, extra, megjelent tuttira,
megkaphatod, persze csak mutiba!
Ez itt tiszta mista Buppaboy, két sista Luddita,
vissza, vissza egyenest az öreg suliba!
Gyerünk riksák, bringák vagy lovas taxik:
a szubkultúra ettől vastagszik!
És ne dőljetek ki, mint az O-Ren-Ishi,
mer’ veletek is kerekebb az öreg isi!
Szevasztok sííták és szunniták,
megen bringák és ludditák, jó,
itt jön két ludd, és még él Bupp,
magasra szökünk, mint a végbélkúp,
mer mint a debellalány a modellállásra,
mint egy dábule a lélek-elkábulásra,
a rebellálásban is a tabellacsúcsra apellálok!
Áááá, nem… szóval
még acapella is olyasmiken vacillálok,
hogy mint a Godzillában, bennem is ott a kraft, ja,
hogy szaftja legyen a szavaknak, ha már spanom a Nafta,
de a hörgőkben az asztma, a torkomban az afta,
mer’ minden hiphop-eszme kikopott és luft ma.
Sok MC lázad még: ez a fő kellék,
ettől a szájízük, mint a főzelék,
nekem kösz elég; a hőzöng-zenék,
mellett legyen a luddita inkább függelék.
Hé, nyugiba, 6-kor tuti a Nyugatiba!
Én bicajjal jövök, nem ülök Bugattiba!
És hé, Tita luddita, jó lenne tudni ma,
hogy egész biztos benéz-e MC Mókika!
Mert ha nem, az tisztára klausztrofóbia, asszem
mindenkinek jobb lesz ma nem beszólnia!
Hogyha kőkemény a hiphop, és NO melódia,
fogadok, egyből szárnyra kap majd az új teória,
miszerint: nem elég ha jó az alap, mindenfele szétkent falak,
baromságokat hablatyol mindenféle kretó alak!
Hogy ő majd megmondja a frankót mondjuk öt perc alatt,
de ötlet nélkül sehová, és oda is csak öttel halad!
Hé-hó! Ez így nem lesz Yo!
Oltsuk be Ludditákkal, úgy mehet a show!
Mögöttem a hangbomba gettóblaster hallható!
Bemondom a hangosba: „Hátrébb minden hallgató!”
Hopp, Buppa bejárja az Óperenciát:
„Disztroj!” – aszongya, s elrontja a koherenciát.
„A francba – kérded –, hol a centrum?”
Nos, téma helyett ott a metrum,
ott a nett rím, stop! A metrón
ahogy rámtör a retró-fíling,
és letrógerít kábé nekrofilig,
úgy az oldschool-rap belemar a vénámba,
és nem ódzkodok már, beveszem témába
ami jön: a sok beszédnek se alja, se teteje,
ne legyen se vége, se hossza, se eleje,
éppen ez a deleje,
hogy az se selejt, hogyha hiányzik a veleje.
Refr.
Na jó, na jó, na jó! Komolyan mondom!
Ez az underground alól való! Soha nem lesz szobrom!
Nem lesz bronz-Buppa soha épületi fronton,
de ha valaki most tudna, azt személyesen lebontom!
Amíg van egy durva szám, két kezem és egy combom,
amíg a hullamájer cuccaimat majd’ mindennap hordom,
amíg reggelente így keltenek „Jó reggelt, lordom!”,
addig egész biztos nem lesz soha semmilyen Fordom.
Semmilyen módon nem vagyok én erre kapható,
és nem mindig adok meg mindent, ami csak adható,
a gépjármű-biztosítás rajtam nem behajtható,
s ha jól tudom száz kiló alatt nincs is súlyadó!
Ilyenekkel csak egy átlag állampolgár sújtható,
aki fel se bujtható, mondhatom marha jó,
legyen végre Budapesten még több bukkanó!
Egyvalami biztos: minden autó zúzva jó!
Refr.
A tizennyolc főt számláló zenekar július 3-án a főváros legnagyobb szabadtéri koncerthelyszínén lépett fel. Tizenhárom énekessel, öt zenésszel és egy, háromtagú fúvós szekcióval álltak színpadra. A Budapest Bár monstre koncerttel ünnepelte a fennállása tizennyolcadik születésnapját.
Én a bánatomat mindig kifogom videó itt.
A Budapest Bár az elmúlt, közel két évtized egyik legkülönlegesebb társulása a hazai zenei életben. Farkas Róbert a magyar zene paletta ikonikus előadóit és zenészet összefogva dolgoz fel filmslágereket, kuplékat, táncdalokat és egyéb híres dalokat úgy, hogy azokat mívesen hangszerelt cigányzene kíséretében, újrahangolva adja elő a formációval. A rendszeresen koncertező Budapest Bár a sokak által ismert dallamokat, a rég elfeledett kincseket önti a mai kor közönsége számára is élvezhető formátumba.
A csapat eredetileg egy lemezt tervezett, 2025-ben azonban már elmondhatja, hogy 1500 koncert, 10 lemez, egy könyv, egy film, és sok-sok lehengerlő pillanat van mögötte.
Az este keretében fellépett a Parkban a formáció teljes tagsága, azaz: Behumi Dóri énekes, fuvolista, Farkas Richárd bőgős, Farkas Róbert zenekarvezető, hegedűművész, gitáros, Ferenczi Bora énekes, Ferenczi György énekes, szájharmonikás, Frenk énekes, Keleti András énekes, dalszerző, Kiss Tibor énekes, dalszerző, Kisvári Bence dobos, Kollár-Klemencz László énekes, dalszerző, Lovasi András énekes, dalszerző, Mező Misi énekes, Németh Juci énekes, dalszerző, Ökrös Károly harmonikás-zongorista, Rutkai Bori énekes, dalszerző, Szűcs Krisztián énekes, dalszerző, Tóth Vera énekes és Ürmös Sándor cimbalmos.
Nem meglepő, hogy kik kapták a legnagyobb tapsot
Fellépésük már a korai években kultikussá vált a Budapest Bár koncertjein. Ők azok, akik már a formáció előtt is a hazai zenei élet kiválóságai voltak a saját zenekaruk élén. Kiss Tibi és Lovasi András a legrégebbi motorosok a Bár életében, ahogyan Németh Juci is. Az énekesnő nem csupán énekelt egy dalt, hanem szórakoztató mesét is kreált hozzá, amelyet úgy adott elő, mintha egy mókás színdarab vezető színésznője állna a színpadon. Szórakoztató és végtelenül energikus volt a produkciója.
Mező Misi fellépése közben a Park stábja is táncra perdült.
Kollár-Klemencz Lászlóra egyszerűen nem lehet nem figyelni
Kollár-Klemencz László korábbi saját, Kistehén nevű formációjának ikonikus dalával, az Ezt is elviszem magammal című szerzeménnyel tarolt és kapott elképesztő tapsot. Az író-költő-énekes-dalszerző napjaink egyik legizgalmasabb jelensége a hazai kulturális élet palettáján és ez szinte tapintható volt a közönség rezgéseiben is.
Szűcs Krisztián, a Heaven Street Seven frontembere vitathatatlanul a hazai alternatív zenei élet legnépszerűbb előadója volt, két évtizeden keresztül. Majd amikor pár évvel ezelőtt – szintén a Budapest Parkban – a HS7 visszatért a színpadra bebizonyosodott, hogy mit sem veszített erejéből mindaz, amit az énekes és a köré épült minőségi muzsikálás képvisel. Ezen az estén a Húszezer éjszakás kalandot énekelte a Budapest Bár koncertjén.
Természetesen Rutkai Bori, Ferenczi Bora, Frenk, Behumi Dóri és Ferenczi Gyuri és a többi énekes is visszatért a színpadra a második felvonásban is. Mindenki olyannyira együtt lélegzett a produkcióval, hogy egymás dalait is – stílszerűen – bárként berendezett színpadon ülve nézték végig.
A Szilvafácska továbbra is osztatlan sikernek örvend
Az egyik legnagyobb ovációt a Lovasi András tolmácsolásában csúcsra járatott és a streaming-listák alapján is az egyik legnépszerűbb dal, a Szilvafácska zsebelte be a Parkban.
Ezt a nótát a tizenegynéhány éves lányok is teli torokból énekelték, s bár szokatlan volt hallani tőlük, hogy “nőjj nekem, hadd legyen a Bandi bának pálinkája”, az este hangulatához abszolút illeszkedett.
Az este végén kizárólag a zenekar játszott
Vérbeli cigány ritmusokat hallhatott a közönség, a zene iránt alázatos, a hangszereiket mesterien bűvölő zenészek tolmácsolásában.
Énmellettem elaludni nem lehet videó itt.
Kiss Tibi Tóth Vera kettőse zárta az estét
Az Eurythmics, Annie Lennox és Dave Stewart időtlen klasszikusával, a Sweet Dreams-szel léptek fel, amely természetesen a Budapest Bár-dalok stílusában, az egyik leginkább nagyívű hangszereléssel szólalt meg.
A teltház-teremtette hangulatot, a hömpölygő tapstenger képét, rengeteg boldog arc látványát és a táncoló staff-os lányok emlékét is hazavitte a koncertlátogató a Budapest Bár születésnapi koncertjéről.
A Parkban készült, tavalyi koncertvideó itt.
Fotók: Budapest Park Facebook
