|
|
|
| Előadó: | Ludditák |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Fiáth Marianna Fiáth Titanilla |
|
Jakab Zsolt Kondor Péter |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip hop |
| Címkék: | Keressük! |
Hé, vámpír picsa, rámkattantál?
Rámhajtasz, mi? De tényleg… Rám vicsorogtál?
Húha! Csukd be, mert kiesik a szemed!
Mi kell, dzsihád? Nyalom a szívedet!
Beszólnál, perszóna, ezerszer per óra,
mint a Szódában keróra a számzára,
rámszáll a vakerod, ja, ez a szamszára…
Már a szám szárad abszolút, hopsz,
az abszint meg útba a lábszárba.
Már csak a tér vagyok, amiben épp elférek,
egy környékre keveredett árnyéklélek.
Félrészegen szorítom a bárszékszélet,
a pszichém szétszéled: ne várj még, tépj meg
úgy, hogy a pongyolámat, ringyó, szandáltalppal tiprod,
ne kontrolláld magad, mint Antal Nimród,
mer az asztalomnál hódolt, és alfahím volt
a faszid, üss be, mint a PIN-kódot, vagy Tupacnek a Tim Roth.
Refr.: Legyél te a kulid szolid csaja,
nálam sosincs kaja, csak Sztolicsnaja,
csak egy kulacs oridzsi Sztolicsnaja.
Nekem ne szoríts helyet, és ez a szókincs baja,
mit ér, ha aszondom – egy Zsiguli-kulcs zaja –,
hogy a csávód, hugi, egy prikulics, na ja,
és az meg kinek kell?
És az meg kinek kell?
Jesz-jesz-jó, játsszunk szívtipró gimiset,
gimmeshot, felöltök egy vízilóimidzset:
a visító Jimmy-szettre szikár bariton,
nem borogatok, barátném, egy Sugár Meliton
ugor-elit tónja váltja Cirbolyát meg Borbolyát:
a csávód nem tőlem csencselte a vérbaját,
meg az ekcémát, na told vissza a combközbe a kék cérnát,
mi a végcél? Hát
fogyj az arcodból, mint egy enyhe böjtben,
máris helyrejöttem, folytatom, mint Vejnemöjnen,
haj regö-rejtem, az öledbe belőni egy röhej, sejtem,
nem rejtem el, hogy inkább egy UFÓ kell,
mer aki a fotelben fog el, az egy Pechvogel,
aki veled kefél, az egy Pechvogel.
Aki veled kefél, az egy Pechvogel!
Refr.
Nem vagyok patinás fapina, se domináns femina,
se piszlicsáré kispicsa, az agyam nem platina-
szőke, sem egy terefere-Mónika, minek a teketória,
itt referál egy MC-lány, de ez nem ceremónia.
Nem kell a szurkapiszka, zrika, fika, szeka, vegza, macera,
a hecc, egrecír, csiki-csuki, ciki, cukk, a buzera,
a moleszta: stop!
Nézzük step-by-step:
Egész este tesped velem egy segg-száj slepp,
és a frászba frusztrál ez a freestyle-rap,
épp cinkelem a situationt:
megint a Szimpla kert, röhög a Pityu és önt
egy sört. Lenyomok két flört-kört,
persze, paraszt vagyok, akár a körömpörkölt odahaza,
de engem nem vár egy Karel meg egy Skoda, fasza.
Az a gáz, hogy a faszid x-szer többször fixált,
nekem sztorizik, mint Mikszáth? Szakad a szív, szívsz, hát
istenem, nekem ez túl jókor jött,
de előbb egy Jáksó-pornót, mint egy lyuksógornőt!
Refr.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
