|
|
|
| Előadó: | Ludditák |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Mozsolits Róbert Fiáth Marianna Fiáth Titanilla |
|
Jakab Zsolt Kondor Péter |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip hop |
| Címkék: | Keressük! |
Hétvégén izgi a tíví, és oly jó a privicset,
segítsen a giccs, látom Gojkó Miticset:
fehér bölényen jön értem, micsoda fölény,
micsoda sörény, micsoda orrsövény!
Hé, itt a Szóda-kerti orkán, ő nem fata morgana,
a Luddita torkán a szó megdermed:
hú, egy remek termet és egy remek hermet-
ikusan zárt csapat: nő a szívverés-ütem,
itt a megérinthetetlen CCB-s totem.
A tabut, a buta tabukat
tedd el, keress más utakat hozzá, hoppá.
Oké, én elöl majd jól kitolom a pulóvert,
mert ő az idolom, és a palávert
neki csinálom, övé a sláger.
Bráder, hadd legyek nálad a culáger!
Állj! Na nem úgy megy ez, hogy csak szevasz,
megjövünk, pacsi, és irány a terasz.
Mert hogyha Vegas, akkor tény, hogy csillivilli a fény,
Egymás hegyén-hátán sok Beverly Hill-i lény.
Itt rég rólam rappel minden rapperszirén,
már a tavalyi rapszezonban is, nemcsak idén.
Hogy mér? Egészen pontosan nem tudom, de tény,
lehet, hogy olyan vagyok nekik, mint egy orvosi vény,
pedig hát nem is betegek, és nincs is vírusidény.
Lehet, hogy olyan vagyok nekik, mint egy nílusi lény?
Hé, az nem is lehetek, akkor ki érti azt, hogy mér?
Soha senkinek semmit sem teszek meg a hírnevemér!
Ahol Ludditából kettő, Buppából egy:
a banditából egyből cool csávó lett.
Ha mindent túlspilázol, és szabadon engeded,
a túl nagy falatokat felkultiflexeled,
hamar rájössz, yo! Itt senki sem tetszeleg,
megvallom a Ludditák nekem tetszenek,
főleg mer bírják a fejemet és a szettemet,
és szemenszedett az állítás, hogy könnyen fekszenek!
Ha lenne, nekik adnám a bazi nagy t-rexemet!
Refr.: Egy-két Luddita, há Buppaimitátor Buppina,
négy suppa irritátor a partiba!
És tudta? Mindig illegál a bandita!
Tarolt a srác, mint a Travolta, Pomádé-
duett helyett legyen a főszerep a pofáké.
Oké, nyista, ma nem leszek feministás,
inkább e penetráns szagú félistennél egy ministráns-társ,
aki inkább a rikoltással, mint a dekoltázzsal hódít,
plasztik-lasztik, műdidkók helyett valami valódit
kapsz, amire holtig várnál, ha nem kultiválnál,
ámbár tudod jól, hogy császár vagy a Ludditáknál.
Hű, de tuti szitu lett,
amikor először tűnt fel a sziluetted,
amikor a mic-ba a dialekted odatetted,
amikor ketten néztük, mint a csodatettet,
ahogy az IMMC-vel fektetted meg Budapestet,
tiportál két lábbal, elteltünk a love-val,
a térnyerésed, a fényezésed nem bírom szuflával.
Lanyhult vagy? Mit érzel? Tíz macskát?
Cica! Ez kandúrszag meg az izzadtság.
„Nem érzem!”, „Én sem érzem!”, gyerünk, bíztass hát,
bizony ez izomzat: hmmm, friss hús, has, hát,
lábak, hogy a piroson húzhass át!
És úgy tűnik az egész csak full faszság,
de nagyon-nagyon-nagyon-nagyon igaz az a tézis,
hogy jó dobra bemozdul a sarok meg a térd is,
hogy ahogy a hőre belágyul egyszer csak a fém is,
hogyha nyomod, jó úton jön ki a tubusból a krém is,
ahogy retteg a sarokban a mumustól egy rém is,
minden magától megy, hogyha hagyják, mondjuk én is,
nem attól jön be nekem se, ha nyomatják: hogy mér is?
Mert egy helyen lakik nálam a lélek meg a vér is.
Refr.
A Lennonon ahogy a Yoko Ono lógott,
és mintha az egóm legóból lenne, a monológod
legott már darabokban hallgattam, s hogy analógot
alkossak, sanszom nincs, hívjatok egy pszichológot,
mert az vagy, ami a Mauglinak a vadon
és a szavadon, vasárnap és szabbaton,
mint elektron a protonon, csüngök, de leszaladom
még ezt a kört, mert hogy mi lett más,
nem kell zsilett, hogy levágja egy dilettáns is,
a hip-hopban, amióta betoppant Buppa egy klubba,
cuppan a csók, felmegy az adrenalinpumpa.
Tökmindegy, hogy viszkit vagy olcsó bort iszol,
ha kezdi, elönti az agyadat a kortizol,
jó, műbalhésok kapjatok a műhajba, újfajta fűfajta,
igen, Buppa boy majd megtanít a műfajra!
Fontos, hogy itt ne vedd a figurát harcira,
és soha ne bízd a break-pirulád El Marcee-ra,
mert attól olyan az arca, mint akinek elgurult a lasztija,
és nagy hiba, ha azt hiszed hogy nem lesz maxija,
nem nagy faxni ma, ha nem jön közbe túl nagy faxhiba,
ugorj egy taxiba, irány a Centauri-proxima!
Ígérem, fix, nem lesz Hendrix Lady foxy-ja!
Ha boksz lesz, arról nem én tehetek! Yo, a Luddita!
A fux nem illik a képbe, ha tudsz, ne gyere randira!
Mert a hip fenegyereke, huppsz, a hop jampija,
zsuppsz laza cucc, bringa, hanyag elegancia,
tudja a város, Buppa sármos, mint egy francia!
Ha csaj vagy és nincs bringád? Hú, az nagy hiba,
mert egy magamfajta srácnak mindig bringa a taxija!
Így nem lehetek egy gyalogos csajszi hiper hapsija,
rajtam sosem csillan a flitter, sohasem feszül a lakkruha, mi?
És az öntörvényem keményebb, mint maga Hammurapi!
Refr.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
