|
|
|
Funk:
A hivatal ravatal ha mindenkit betakar,
a két gyerek a crew-ból a valódi diadal,
a viadalok alatt emeled a kalapodat,
megakad a falat, hogy ha meghallod,
a kutya kibe harap.
HALÁL, ami egyedül biztos.
Ha keményebb a Kamikaze ráteszed a voksod.
A fenomén páros segítségre káros,
veletek kezdi el művét a tömeggyilkos.
Busta:
Miszlik party még mindig tart,
ez a mikrofon party, mindenkit meg fogok baszni.
Mondtam, tudod a Funk meg a Busta,
mindenki húzzon a faszba.
Mert eddig bazd meg egy cellában éltem,
előtte legalább 10 embert megettem.
Hannibal doktor a példaképem,
én csak megértést kértem, nem kaptam,
sírtam dühödten, erőt vettem és kitörtem,
most röhögök rajta, töltök, húzok,
köcsögök naaa, pusztuljatok.
Funk:
Borzalom van abban a pillanatban,
a fejszével a kezében egy irgalmatlan
az éjszakában kóborol, a körutakon gyalogol,
a gyerekkori sérelmekért mindenkit megvádol,
gázol egy pszichopata gondod adta,
állandó éhsége, öldöklési vágya
áldozatok után kutat, haláltusát okon mulat.
Beszűrődő holdsugarak gyilok alatt vakítanak,
ott maradnak egyedül így tanúnak a tömlők,
egyenruhában tevékenykedik már az ördög.
A gonosz földi katonája, vértócsákban állva
nevet ereget teveled világvégét emlegeted,
jövendeleted előre krónikák megírták,
mindet elmondták a híres próféták.
Csak a fájdalom, a szánalom, a védelem,
a félelem, a lételem, a gyűlölet ami itt született.
Busta:
Tőlem mást nem kaphatsz csiri-biri báb-hop,
csak egy nagy faszt.
Egy gödröt, amiben földet töltök rád,
nem lesz többet nagy a szád.
Nem kell többet félned,
nem kell neked ez az élet haver.
Enyém az összes véred,
én vagyok neked az átkozott végzet.
Élveztem! Te hogy vagy vele?
Ennek a G-nek a legjobb a bele.
Mikor a sírba fekszel, nekem ez a kéróm,
majd feloszlat, mint az N.W.A.
Funk:
Városban a végzet mindig lesben áll,
a dzsungelben az oroszlán a vadak király,
a csordában az áldozat csak arra vár,
hogy a fájdalmat felváltja a másvilág.
A városban a végzet mindig lesben áll,
a dzsungelben az oroszlán a vadak király,
mikor a sátán a pápával együtt hál,
szempillantás alatt megszűnik a kánaán.
A kánaán. Aha. Kelet-Európa,
Kárpát medence, Magyarország.
Mic Party 2-0-0-1 Kamikaze.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
