|
|
|
Funk:
A hivatal ravatal ha mindenkit betakar,
a két gyerek a crew-ból a valódi diadal,
a viadalok alatt emeled a kalapodat,
megakad a falat, hogy ha meghallod,
a kutya kibe harap.
HALÁL, ami egyedül biztos.
Ha keményebb a Kamikaze ráteszed a voksod.
A fenomén páros segítségre káros,
veletek kezdi el művét a tömeggyilkos.
Busta:
Miszlik party még mindig tart,
ez a mikrofon party, mindenkit meg fogok baszni.
Mondtam, tudod a Funk meg a Busta,
mindenki húzzon a faszba.
Mert eddig bazd meg egy cellában éltem,
előtte legalább 10 embert megettem.
Hannibal doktor a példaképem,
én csak megértést kértem, nem kaptam,
sírtam dühödten, erőt vettem és kitörtem,
most röhögök rajta, töltök, húzok,
köcsögök naaa, pusztuljatok.
Funk:
Borzalom van abban a pillanatban,
a fejszével a kezében egy irgalmatlan
az éjszakában kóborol, a körutakon gyalogol,
a gyerekkori sérelmekért mindenkit megvádol,
gázol egy pszichopata gondod adta,
állandó éhsége, öldöklési vágya
áldozatok után kutat, haláltusát okon mulat.
Beszűrődő holdsugarak gyilok alatt vakítanak,
ott maradnak egyedül így tanúnak a tömlők,
egyenruhában tevékenykedik már az ördög.
A gonosz földi katonája, vértócsákban állva
nevet ereget teveled világvégét emlegeted,
jövendeleted előre krónikák megírták,
mindet elmondták a híres próféták.
Csak a fájdalom, a szánalom, a védelem,
a félelem, a lételem, a gyűlölet ami itt született.
Busta:
Tőlem mást nem kaphatsz csiri-biri báb-hop,
csak egy nagy faszt.
Egy gödröt, amiben földet töltök rád,
nem lesz többet nagy a szád.
Nem kell többet félned,
nem kell neked ez az élet haver.
Enyém az összes véred,
én vagyok neked az átkozott végzet.
Élveztem! Te hogy vagy vele?
Ennek a G-nek a legjobb a bele.
Mikor a sírba fekszel, nekem ez a kéróm,
majd feloszlat, mint az N.W.A.
Funk:
Városban a végzet mindig lesben áll,
a dzsungelben az oroszlán a vadak király,
a csordában az áldozat csak arra vár,
hogy a fájdalmat felváltja a másvilág.
A városban a végzet mindig lesben áll,
a dzsungelben az oroszlán a vadak király,
mikor a sátán a pápával együtt hál,
szempillantás alatt megszűnik a kánaán.
A kánaán. Aha. Kelet-Európa,
Kárpát medence, Magyarország.
Mic Party 2-0-0-1 Kamikaze.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
