|
|
|
| Előadó: | Phoenix |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Phoenix Szombathelyi Ferenc |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Phoenix:
Mondhatod 1000 féleképpen, 1000 féle nyelven
Én már akkor sem értettem, süketnek néztél.
Rom lettem, egy porszem a forgószéllel szemben,
Mit felkaptak, sziklákat koptatott, ez mélység.
Én feladtam, eldobtam magamtól mindent,
a hitem elvesztettem, mi egykoron még táplált.
Nem bírtam élni, nem nevettem többé viccen,
Belsőm gránittá változott, hozzám a gonosz átállt.
Azt hittem tisztán látok, és könnyes szemmel zuhantam,
Megismertem a világot, pedig sohasem utaztam.
Magammal beszéltem burkomben, játszottam bábokkal,
Létra alatt sétáltam, halva született álmokkal.
Stabilan álltam, nem hittem többé a csodákban,
Egy lábbal, vakon, csoszogtam a homályban.
Szemed üres lett, belsőm sivár, a nap is csak kiszívott,
Igaz, senki sem szidott én csak tudtam, mi vár engem.
Hogyha szorítani akartál, mondtam, hogy inkább engedj,
Inkább menj el, mert félek tőled, tőle és tőletek.
Ha elegetek van belőlem, nyugodtan lőjetek rám,
Hálót szőjetek rám, öljetek meg!
Lehet nem vagyok méltó arra, hogy köztetek létezzek,
Hogy érezzem belsőtök, lehet el kéne véreznem,
Pedig legbelül még élek, még hiszek benne,
Hogy valahol vagy nekem, és ez nem pusztán véletlen,
Még hiszek benne, hogy újra tudok érezni,
Hogy újra tudom élvezni az életet.
Lehet rám raktad a bélyeget és most csalódást okozok,
Mert nem látom, ki kéreget, csak a fény felé csoszogok.
Ajkad, szemed, kezed, illatod magammal hordozom,
Köszönöm, hogy kopott belsőmet te újrafoltozod,
Köszönöm, hogy vagy, hogy álmodhatok rólad,
Hogy adtál még egy esélyt mielőtt sínekre állok.
Érzem melegét a hónak, ha velem vagy nem kiáltok,
Nem szúrnak szilánkok és van értelme a szónak.
Ölelésed védőburok, szemed a fény.
Eső a mészkőn, természetfeletti lény vagy
Ki energiát ad fáradt, keserű lényemnek,
Keselyűk véreznek, az árnyék meghalni látszik,
Pedig karöltve jártunk, de mostmár egyedül mászik.
Most te vagy mellettem, szükségem van rád,
Nem kell más, tudom, megértesz, csak karolj át,
A sínek kacagnak, azt hiszik győznek majd ellenünk,
Pedig összekötnek minket, nem taszítanak el,
Ha szítanak ti maradtok, mi viszont elmegyünk,
Vagy elmész. Akkor én is, mert rád vártam eddig,
Nem leszek Orfeusz, és nem vagyok Párisz.
Eltörpül Hádész, nem hervad el a nárcisz.
Te vagy a menedék, a mankóm, a nyájam már nem terelném.
Szemedben látom, hogy érdemes volt újra megpróbálnom,
Szavakba nem önthető, vagy csak egy valóra vált álom.
És tudom, belül érzem, hogy érdemes volt várnom,
Megtudtam milyen, mikor az ember nem csak a porban van,
Járunk a hóban, a napról beszélünk, így olvad,
És már nem kérdezem meg, mert tudom, hogy te hol vagy.
Ez nem délibáb, nem leszek könnyelmű Orfeusz,
Hiába a hosszú út, nem tud elaltatni Morpheus.
Ébren vagyok, ébren álmodom, ébren alszom.
Kaptam létet, hol csak voltam,
Adtál létet, hogy éljek.
Refrén (2x):
Minden mindegy mostmár, mindezt álomként élem meg,
Nem hiszek benne, hisz itt semmi sem véletlen,
Elmentél, többé úgysem látlak, hagyom hogy elvesszél,
Hogy az árral szemben evezzél,
Tehetetlen vagyok, csak forgolódom ágyamban,
És nem értek semmit, már nem érzek semmit.
Veritaz:
Mondhatod 1000 féleképpen, 1000 féle nyelven,
Amit most leírok, mindig tartsd fejben,
Mert bár a világban sok a gazság, de ez egy nagy igazság,
Sokan az elméjükbe örökre beírhatnák.
Sokan kutatják, sokan szinte kézbe kapják,
Sokan keresik, de végül már hagyják, feladják.
Ez egy kártyavár érzés, őrjítően bonyolult kérdés,
Mellyel együtt jár a megértés, és néha a féltés.
Sokszor az öröm, sokszor pedig a bánat,
Sokszor az ember már egy életre belefárad.
És hagyja, feladja, úgy hogy meg se kapja,
Mert csak ahhoz kegyes, aki igazán akarja.
Persze van, hogy megkeseríti életed,
És önsajnálatodban rezignáltan kérdezed,
Hogy szerencsétlen fejed, mit is véthetett.
Mert nélküle el sem tudnád képzelni,
Hogy élheted létedet.
Van, hogy sajnálkozhatsz, máskor mindent ajnározhatsz,
Végtelennek érezhetsz mindent, máskor szarrá rogyhatsz.
Keresed az egyensúlyt, és mikor elrontod,
Akkor átkozott, meg nem érdemelt átkaid ontod,
Úgy érzed, csak a te gondod, de nézz körbe te!
Nem mások tükre, hanem a tiéd a görbe.
Sokszor elég egy nézés, egy mosoly, egy hang,
Hogy felerősödjön benned, ami tompa volt és halk.
A mennybe szállhatsz, vagy a pokolba hullhatsz,
Égető lángra gyúlhatsz, vagy éppen kihunyhatsz.
Minden labilis, de lehet nagyon stabil is,
Sokszor lekicsinyít dolgokat, de sokszor nagyít is.
Amilyen kis dologtól felgyúl, olyan kis dologtól feldúl,
Ahány dolgot megjavít, van hogy annyit elszúr.
Ebben egyenlő lehetsz, lehetsz vak, őrült, egészséges,
Lehetsz testileg sérült, de az nem kétséges,
Hogy mindannyian ugyanúgy érzünk, néha ugyanúgy nézünk,
Hogyha elmúlik, de nem akarjuk, ugyanúgy vérzünk.
Kiegészítheti gyertyafény, vagy a csillagok ragyogása,
De a lényeg, hogy átáramlik rajtunk érzékeink minden vágya.
Néha ellenállunk, néha már alig várjuk,
Hogy egybefonódjon velünk, és együtt járjuk,
Együtt várjuk, együtt akarjuk, együtt érezzük,
Hogy vele együtt a legtökéletesebb formát képezzük.
De néha bevillan, hogy tán elillan,
Épp ezért féltjük, védjük,
Ha megszűnik, csak állunk, és nem értjük,
Hogy mi lehetett az ok, hogy mi lehetett a gond,
Mi vezethetett idáig, hol volt a töréspont.
Sokszor nem is tehetünk róla, csak úgy kialszik a fény,
Hiába minden remény, a tény, hogy nincs már a lény,
Ami mindezt okozta, ami mindezt fokozta eltűnt.
És nem lesz aki ezt kinyomozza,
Hiszen a lelkünk ilyenkor emlékeztet antik romokra,
Amit antik költők szedtek antik sorokba.
De ebből áll az élet, ez a szar, ez a szemét,
Akinek sokszor megfogjuk, majd eltaszítjuk kezét.
A Magyar rocktörténet című képregény első részének megjelenése után a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával a Képes Krónikák Kiadó elhozza a rockrajongóknak a folytatást a rendszerváltás előtti és az azt követő évtizedek zenei világáról, a korszak nagyjairól. A Magyar Zene Házában tartott május 7-i kötetbemutatón legendás zenészeink elevenítették meg ezt az időszakot, emellett megnyílt a Magyar rocktörténet művészeti vezetője, a fiatalon elhunyt Futaki Attila (1984-2024) életútját bemutató minikiállítás.
Az eseményen Demeter Szilárd, a Petőfi Kulturális Ügynökség vezérigazgatója beszédében köszönetet mondott a kiadónak, hogy felvállalta a hiánypótló kötet megjelentetésével járó munkát, és a fiatalon elhunyt Futaki Attiláról emlékezett meg. Úgy fogalmazott: „aki lapozgatja a könyvet soha ne feledje el, hogy volt egy olyan rocker, aki világhírű képregényrajzolóként beletette a lelkét ebbe a kötetbe.”
Demeter Szilárd
A rendezvény keretében a hazai rocktörténetről Hegyi György (Emil.Rulez) vezetésével Vincze Lilla (Napoleon Boulevard), Kalapács József (Pokolgép), Nagy Feró (Beatrice), valamint Müller Péter Sziámi (Kontroll Csoport, URH, Sziámi) beszélgetett. A kötetbemutató dedikálással, majd Nagy Feró és barátai akusztikus (unplugged) minikoncertjével ért véget.
A Magyar rocktörténet című képregény kiemelt célja, hogy bemutassa hazánk legnagyobb rockzenészeit és élő legendáit a magyar rockzene születésétől egészen a jelenkorig. A ’60-as, ’70-es éveket felvonultató, tavaly ősszel megjelent kötet után most itt a folytatás a ’80-as, ’90-es évek zenei ikonjaival. A képregény kreatív és egyben szórakoztató módon idézi fel a magyar rockzene emblematikus pillanatait és alakjait.
A kötet a nyolcvanas-kilencvenes évek legjelentősebb előadóit, többek közt az A. E. Bizottság, Bikini, Dinamit, VHK, Kontroll Csoport, URH, KFT CPg, Edda, Karthago, Első Emelet, Solaris, Pokolgép, Ossian, Akela, Bonanza Banzai, Quimby, Csókolom, PUF, Kispál és a Borz, Tankcsapda, Nyers, Kimnowak – és a hozzájuk kapcsolódó legendás zenészsztorikat a képregény műfajára jellemző sajátos, hol humoros-karikaturisztikus, hol realisztikusabb stílusban mutatja be.
A történetről
Pallaghy Karcsi, az első körben megismert közepesen tehetségtelen rockzenész feladja álmait, és beáll dolgozni a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és ezen keresztül a magyar popszakma urához, Erdős Péterhez. Feladata a tehetségek felkutatása és pályára állítása. Időközben úgy tűnik, viharos magánélete is révbe ér, a válás után újra megtalálja azt a nőt, akivel szívesen leélné az életét. A rendszerváltás azonban a kihasználható lehetőségek tárházát hozza, Karcsi régi barátjával önálló vállalkozásba kezd. Azonban az élet most sem kegyes hozzá, a középkorú férfiak családi, szerelmi, egészségügyi problémái őt is elérik. De a rockzene szeretete végigvonul főhősünk életén: megküzd a tehetségesnek tartott együttesekért a főnökeivel. Így – a munkáján keresztül – ellátogathatunk a leghíresebb koncerthelyszínekre, a fesztiválokra, a rockopera-bemutatókra, a búcsúkoncertekre és részesei lehetünk az új csillagok születésének.
Az esemény különleges alkalmat szolgáltatott arra, hogy megnyíljon a legismertebb magyar képregényrajzoló, Futaki Attila (1984-2024) életútját bemutató minikiállítás a Magyar Zene Háza könyvtárában.
A tárlaton a nyilvánosság előtt korábbiakban be nem mutatott rajzok tekinthetőek meg Futaki Attila világszínvonalú életművéből. Futaki képein a Spirál, Severed, Puskás és más nemzetközileg is híressé vált alkotások tűnnek fel, emellett a tárlat nyomtatásban eddig meg nem jelent rajzokkal egészül ki.
A kiállítás május 8-tól a Magyar Zene Háza Könyvtárának nyitvatartási idejében látogatható.
A képregény arculatának kialakítása Futaki Attila munkái alapján jött létre, zenei téren a kötet szakmaiságáról újra Jávorszky Béla Szilárd gondoskodott, a borító tervezésében ezúttal is Cserkuti Dávid vett részt. A rajzos „rock-minilexikon” szövegét Kántor Mihály jegyzi, a képeket Haragos Péter és Felvidéki Miklós rajzolták.
A Magyar rocktörténet képregénysorozat megvásárolható a Libri, a Lira, a book24, valamint a kepeskronikak.hu webshopokban.
Fotók: Petőfi Kulturális Ügynökség
