|
|
|
| Előadó: | Dopeman |
|---|---|
| Album: | Az Országház fantomja |
| Megjelenés: | 2002 |
| Hossz: | 03:52 |
| Szövegírók: |
Pityinger László (Dopeman) Pityinger László |
|
Pityinger László (Dopeman) |
|
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Hip - Hop, rap |
| Címkék: | Keressük! |
Köpöm a frankót mióta először a mikrofonban szóltam
és a duma, ami kijött a számon az hozzátok szólt
és ti vágtátok egyből a Pityinger Lackót,
hogy az életem nekem a banda élet
és kard által halok, mert kard által élek
nem baj, én nem cserélnék,
pedig sokan megfognák a hip-hop Caponét.
Viszem a balhét, mert így azt csinálom,
amire kiskorom óta a legjobban vágyom
és én újítottam, de ki nem fordultam,
mert a pénz az jött ment de a én a nyolcban maradtam
és kamázom nagyon a Szigony utcát,
mert mifelénk senki nem nyomat metált
itt a rapezés a menő meg az utcai bandák
és az a nagydolog, hogy ez nagyon nagyvilág.
Refr:
Nem baj. Nem változom, még mindig az vagyok
Nem baj. Nem látod, hiába szólsz én játékos maradok
Nem baj. Nem változom, még mindig az vagyok
Nem baj. Nem látod, hiába szólsz én nyolcker maradok
Ez az, amit kamázok, ez a gengszter muzsika bömböl a mélyládámból a kibaszott kocsimban, mellettem ott ül egy igazi bomba nő fél üveg whiskyvel és az orromban egy cső.
Refr:
Nem baj. Nem változom, még mindig az vagyok
Nem baj. Nem látod, hiába szólsz én játékos maradok
Nem baj. Nem változom, még mindig az vagyok
Nem baj. Nem látod, hiába szólsz én nyolcker maradok
Micsoda csávó ez a Dopeman papa olyan fajta La maffia bandita,
akit a fél világ szívesen látna a rácsok mögött vagy egy koporsóban
Én mindig azt, teszem tudod, amit mondok
és amit mondok nem kevés gondot
okoz nektek, akik nem sunáztok
de, ha nem volnék én hát kit utálnátok.
Én rá se baszok, hogy ti mit gondoltok,
mert egy bűnöző voltam leszek és maradok
Csak azok csávók értik a zeném
Akiknek a maffiázás az egyetlen remény
Les Messino meg a család itt van
A rendőröknek meg a középső ujjam mutatom
Ez az, amit tőlem kaptok,
Mert én nem farsulok, mint a Fidesz srácok.
Refr:
Nem baj. Nem változom, még mindig az vagyok
Nem baj. Nem látod, hiába szólsz én játékos maradok
Nem baj. Nem változom, még mindig az vagyok
Nem baj. Nem látod, hiába szólsz én nyolcker maradok
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
