|
|
|
| Előadó: | Végletek |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Török László Fekete Benő Kószó Péter Ancsin Gábor Török László András |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Látod újra megtalálrál, újra bennem élsz
Márványkőbe zárt szívembe lépsz
Bármerre is járok, Te mindig visszatérsz
Mindig követsz, és mindig utolérsz
Meddig hajt még vad szavad?
Miért gyötröd még önmagad?
Karodban a tőr érzem újra meggyötör
Jéghideg szél zúg arcod felől...
Látod újra visszatért a sok-sok nehéz perc
De hiába kérdem miért, Te nem felelsz
Boldogságom romjain a sötétbe vezetsz
Könnyeim láttán sem eresztesz
Miért jó Neked, ha nekem fáj;
Hogy minduntalan a csapdád vár
Felettem az ég, alattam tátongó mély szakadék
Zuhanok, pedig repülni szeretnék
Refr.:
Gyógyuló sebeim újra feltéped
Örömöm hajnalán
Miért nem hagyod, hogy boldogan éljek
Átkozott magány
Szenvedélyem sárgult lombja
Lanna a földre hull
Csupaszon állok egy kopár réten
Mozdulatlanul
Látod végül földre hullt minden szép remény
Hogy a lelkembe még visszatér a fény
Szégyenkezve sodródom a vágyak tengerén
Csak a dal az egyetlen, mi az enyém
Nem kell nekem a gazdagság
Hisz a pénz testvére a hazugság
Csak a két ölelő kar, mely folyton engem akar
Ha fázom, testével takar
Refr.:
Gyógyuló sebeim...
Attack:
Nincs fény az éjszakában, míg meg nem érkezel
Angyalként földre szállsz, és magaddal viszel
Itt várlak mozdulatlan, de a harcom végtelen
A magány démona újra száll egy percig sem pihen
De én várok Rád!
Refr.:
Gyógyuló sebeim...
...Mozdulatlanul, egyedül én
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
