|
|
|
| Előadó: | Zaklatás |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Tenki Zoltán Tóth Ferenc Kovács Róbert Gallai Gábor Simon Balázs |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Valami hülye kalandvágy üldöz,
hogy még mindig itt vagyok.
Nemértem, élvezem, pedig körbevesznek
született gyilkosok.
Bony és Klyde után én leszek
a következő áldozat,
aki nem sír majd csak néz hülyén,
ha utolér a kárhozat.
Én nem vagyok őrült, hidd el.
Épp csak összezavarnak a dolgok.
Amit eddig tudtam az se biztos, és már
és márnemis fontos.
Én már rég nem a földön élek,
és már nincs ebből kiút.
Ebben a zűrzavarban csak
az marad élve, ki innen messze fut.
Mert tudod itt nem hazudik soha senki,
itt mindenki csak téved.
Üvölthetsz akár egy nyomorult állat,
Észre se vesznek téged.
Tudom azt is, hogy nem én kellek,
Nem az én bőrömre megy a játék.
Csak azt nem tudom hova lett az ember,
mért vagyok csak egy árnyék?
A gyűlölet amit kaptam, és a
Szeretet amit adtam: ennyit ért.
Nem értem, nézek, és csak
Állok mozdulatalan.
Én már menthetetlen lettem,
de rajtad sem segít már senki.
Véletlen történt így minden?
Vagy így kellett ennek lenni?
Mond hova lettek azok az évek?
Ó, a boldog békeidők?
Ki lesz aki idevarázsol
végre egy szebb jövőt?
Ref.:Mert azaz idő elmúlt rég,
ez a jövő nem túl szép.
Azaz idő csak emlék már,
ez a jövő nélkülem száll.
Azaz idő elmúlt rég,
ez a jövő nem túl szép.
Valaki meggyilkolta rég,
az élet halálos betegség.
Téged felemésztett az élet.
Annyira készületlenül ért.
Olyan hirtelen nőttél fel,
és közben időt se hagytak még,
Hogy ebben a mocskos halott tengerben
megtanulj végre úszni.
Olyan, mint a széllel szemben
Sivatagban futni.
Nézem azt az arctalan embert,
aki könyékig jár a mocsokban.
Nem vár már az új világra,
Nem számít a már semmi jóra.
Jöjjön végre el a megváltó,
hogy egyszer a szemébe nézzek.
Mert van sokminden, amit
még mindig nem értek.
Hogy az a 16 éves lány,
hogy mire várok lenn az utcán.
És ha őszinte szerelmet kérek tőle
Mért néz rám oly furcsán.
Rég eltüntek azok az évek,
Ó, a boldog békeidők.
Senki sincs aki idevarázsolna
Végre egy szebb jövőt.
Ref.:Mert azaz idő elmúlt rég,
ez a jövő nem túl szép.
Azaz idő csak emlék már,
ez a jövő nélkülem száll.
Azaz idő elmúlt rég,
ez a jövő nem túl szép.
Valaki meggyilkolta rég,
az élet halálos betegség.
Azaz idő elmúlt rég,
ez a jövő nem túl szép
Azaz idő csak emlék már,
ez a jövő nélkülem száll.
Ref.:Mert azaz idő elmúlt rég,
ez a jövő nem túl szép.
Azaz idő csak emlék már,
ez a jövő nélkülem száll.
Azaz idő elmúlt rég,
ez a jövő nem túl szép.
Valaki meggyilkolta rég,
az élet halálos betegség.
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
