



A buszon ülve a percek lassan telnek
a székek utasokkal lassan megtelnek
csak kibámulok az ablakon
egy hűvös esős nappalon,itt hagyom a várost,ahol élek
Messzi végtelen rónák futnak mellettem
A sötét fellegek lassan úsznak felettem
Itt hagyom a várost mit úgy szerettem
De örökre megmarad az emlékezetemben
Itt hagyom a várost,keresem a világost
Elég volt a sötétből,a sok rossz emlékből
Új életre vágyomm ezért kiabálom
hogy elég elég elég elég elég volt ebből
elég elég elég elég az itteni életből
Körülöttem már dombos a táj
Az eső is csak szemetel már
csak magam elé bámulok
fejemben az jár ki is vagyok
itt hagyom országom,ahol élek
Itt hagyom országom,keresem a világom
Elég volt a magányból,a megaláztatásból
Új életre vágyom,ezért kiabálom
hogy elég elég elég elég elég volt ebből
elég elég elég elég az itteni életből
Hegyek közé érkezem,nincs ki megfogja két kezem
hiányzik már egy kapcsolat,egy társ ki mindenben támogat
utam végére remélem,életem párját meglelem
s a szenvedésből kiérve,teljes lenne az életem
Itt hagyom mostani helyem,keresem a szerelmem
Elegem van a világból,az állandó kritikából
Új életre vágyom ezért kiabálom
hogy elég elég elég elég elég volt ebből
Elég elég elég elég az itten életből
A buszon ülve az órák lassan telnek
a busz székei elnéptelenednek
csak én maradtam egyedül
de ekkor egy idegen mellém ül
szemébe pillantva megleltem az új életet
Ott hagytam országom,s vele régi világom
kitaláltam a sötétből, a sok rossz emlékből
új életre vágytam,s úgy nézki megtaláltam
hittem hogy eljön a nap
tudtam hogy eljön a nap
végre eljjött a nap,a boldogság kezdete....



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.