|
|
|
A buszon ülve a percek lassan telnek
a székek utasokkal lassan megtelnek
csak kibámulok az ablakon
egy hűvös esős nappalon,itt hagyom a várost,ahol élek
Messzi végtelen rónák futnak mellettem
A sötét fellegek lassan úsznak felettem
Itt hagyom a várost mit úgy szerettem
De örökre megmarad az emlékezetemben
Itt hagyom a várost,keresem a világost
Elég volt a sötétből,a sok rossz emlékből
Új életre vágyomm ezért kiabálom
hogy elég elég elég elég elég volt ebből
elég elég elég elég az itteni életből
Körülöttem már dombos a táj
Az eső is csak szemetel már
csak magam elé bámulok
fejemben az jár ki is vagyok
itt hagyom országom,ahol élek
Itt hagyom országom,keresem a világom
Elég volt a magányból,a megaláztatásból
Új életre vágyom,ezért kiabálom
hogy elég elég elég elég elég volt ebből
elég elég elég elég az itteni életből
Hegyek közé érkezem,nincs ki megfogja két kezem
hiányzik már egy kapcsolat,egy társ ki mindenben támogat
utam végére remélem,életem párját meglelem
s a szenvedésből kiérve,teljes lenne az életem
Itt hagyom mostani helyem,keresem a szerelmem
Elegem van a világból,az állandó kritikából
Új életre vágyom ezért kiabálom
hogy elég elég elég elég elég volt ebből
Elég elég elég elég az itten életből
A buszon ülve az órák lassan telnek
a busz székei elnéptelenednek
csak én maradtam egyedül
de ekkor egy idegen mellém ül
szemébe pillantva megleltem az új életet
Ott hagytam országom,s vele régi világom
kitaláltam a sötétből, a sok rossz emlékből
új életre vágytam,s úgy nézki megtaláltam
hittem hogy eljön a nap
tudtam hogy eljön a nap
végre eljjött a nap,a boldogság kezdete....
A Carson Coma új dalában élesen és ironikusan reflektál arra a pillanatra, amikor a félelem rádöbbent arra, hogy mennyi minden kimaradt az életből - és milyen könnyű hirtelen hinni, ígérni, megbánni, ha elég nagy a baj.
A dal egyszerre személyes és társadalmi
Egy belső monológ a zuhanás szélén, de közben görbe tükör is a hit, a hazafiság és a családi értékek közéleti felhasználásáról. A dal egy visualizerrel együtt érkezett, ami már betekintést nyújt a lemez arculati világába is.
“Egy repülőúton, főleg egy 45 perces Marosvásárhely-Budapest járaton szembetűnő, hogy mennyire könnyen tudunk szélsőségekben gondolkodni: az ateisták istenhívőkké, a vakmerőbbek aszkétákká, a visszafogottabbak pedig hirtelen szabadossá szeretnének válni. Az Isten, haza, család trió pedig valami olyasmi, amiben egy magamfajta huszonéves csak a jelszót látja, aminek rengeteg álságos ügyet köszönhetünk – egy olyat, ami emiatt annyira üressé vált, hogy egyáltalán nem tudom komolyan venni. Ezt a kiüresedett jelszót pedzegetjük a refrénben, miközben
világossá válik, hogy vészhelyzetben még a magunkfajta huszonévesnek is kényelmesnek tűnhet erre a hármasra támaszkodni.”
- meséli a dalról Héra Barnabás, a zenekar dobos-énekese.
Az áprilisban megjelent Libikókát most az Isten, haza, család követi, és már nem titok: ez a két single az új lemez előfutára. A Purgatórium november 28-án érkezik
Fotó: Carson Coma
