|
|
|
Túl a szivárványon
Néha a Föld, mint egy párás dzsungel,
Szótlan fák közt zord eső szitál,
Lentről felnézek – s ott a fény!
Lebben a felhő, mint egy függöny nyílik,
És a felhőn túl – szép szivárvány;
Nézd, csak nézd az ablakból!
Odalátsz a Nap mögé;
Csak egy lépés,
Lásd, az ég!
Távol – túl a szivárvány hét hídján;
Épp úgy, mint a mesékben áll;
Ott a csodatáj!
Távol – szivárvány fényén; kéklő ég,
Téged hív, álmodsz gyermekként,
Úgy, mint egykor rég!
Majd jön egy nap; a felhők futnak,
Megszépül a föld, s a tél
Majd elszáll!
A bánat csak egy citromcsepp,
A kéményfüst is táncot lejt,
S a fény úgy csábít!
Távol – hét szín szivárvány, énrám vár!
Ott, hol kék madár szárnyán
Csillog a fény, míg száll!
Ha eléri szivárványt
A sok kis madár;
Én... miért nem?
Mondd, miért?
Nézd 11 órától az ONLINE ünnepséget!
