|
|
|
| Előadó: | Nyugati Régió |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Parlag Gábor Boros Norbert |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Felkelsz az ágyból a fény felé nézve
Napsütésből is vihart kavarnál
Ha megtehetnéd, de évek óta
Hatalmadban semmisem áll már
Izzadt kezedből a forró kávé
Földre hullik - már nem is bánod
Lehajtott fejjel indulsz el ma is
Épp úgy, ahogy mindig csinálod
Sietve lépsz a tömeget nézve
Azt hiszed, neked van csak rossz napod
Biztos csak veled szúrt ki az élet
A nőd és a kutyád is elhagyott
Hajnalban kelsz és későn fekszel
A munkád kemény s nem érdekes
Mit ér az élet, ha így éled
Nem vagy ász, talán csak makk 7-es
Hogy mért van így, ne kérdezd tőlem
Tán a balsors a mestered
Elötted szakadék, mögötted árok
Hogy hova lépsz, neked egyre megy
Refr.: Remélted, hogy rég vége
Remélted, hogy elmúlt minden
Remélted, de folyton újra indul
Rossz napoknak a rabja lettél
Azon tűnődsz, hogy mit tehetnél
A lelked adnád, csak ezt a napot éld túl
Ha tükörbe nézel, néha még látod
Boldog napjaid hogyan teltek el
Azt mondod, mára nem maradt semmi
Nincs, aki beléd életet lehel
Megmondtam százszor, elég a gyászból
A sajnálkozás rajtad nem segít
Ha hited nincs, akkor tőlem ne kérdezd
Az ember erőt honnan merít
Megint egy új nap és hideg a hajnal
Valami mégis megmozdul benned
Talán csak vágy, talán a tett is
Ha össze is törtél, fel kell kelned
És ez az érzés, mint mézédes nektár
Fáradt testedben lassan szétárad
Csitul a vihar, mit az élet kavar
Áldás a lét, hát minek a bánat
Refr.: Ne gondold, hogy mindig így lesz
Magadban bízz, más is így tesz
Ne gondold, hogy az élet megfakul
Rossz napoknak a rabja voltál
De valamit végre megtanultál
Ha hited veszted, a bánat ejt rabul
Barátom, látod, neked is könnyebb
Így, hogy elhitted
Elötted a jövő, mögötted árok
Hogy hova lépsz, az nem mindegy
Refr.: Ne gondold, hogy mindig így lesz
Magadban bízz, más is így tesz
Ne gondold, hogy az élet megfakul
Rossz napoknak a rabja voltál
De valamit végre megtanultál
Ha hited veszted, a bánat ejt rabul
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
