|
|
|
| Előadó: | Cirmos Koktél |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ha majd a nyarunknak vége, s csedesen szitál a hó
lennék még tenéked édes, lennék még tenéked jó
Csöndes kis legénylakásban az óra búcsúra int
odakinn hangos az utca, búcsúdal hangzik ott kinn.
Borulj a vállamra édes, estére másé leszek,
Estére indul az ezred, estére én is megyek.
Este, ha leszáll az alkony, masíroz az ezredünk,
Csókollak mégegyszer édes, ki tudja, hová megyünk.
Hallod, hogy fújják a kürtöt, hallod-e a zeneszót?
Azt mondja: előre, rajta, fújják már a riadót!
Pislogó tábori tűznél az ezred pihenni tér,
Alszik mind, ébred a hadnagy, papírost, ceruzát kér.
Otthon őt valaki várja, úgy hallja, valaki sír.
Fejét a kezére hajtja, és aztán csendesen ír.
Hallod, hogy fújják a kürtöt, hallod-e a zeneszót?
Azt mondja: előre, rajta, fújják már a riadót!
Vége van az ütközetnek, vörösen száll le a nap,
A hadnagy hordágya mellett imádkozik már a pap.
Biztatja csendesen, halkan, a hadnagy nem hallja már.
A szíve egy utolsót dobban, a lelke magasba száll
Holnap, ha pirkad a hajnal, és megperdülnek a dobok,
Nem hallja senki, hogy otthon valaki halkan zokog.
Hallod, hogy fújják a kürtöt, hallod-e a zeneszót?
Azt mondja: előre, rajta, fújják már a riadót!
Holnap, ha pirkad a hajnal, és megperdülnek a dobok,
Nem hallja senki, hogy otthon valaki halkan zokog.
Hófehér kórházi ágyon meghalt egy szép barna lány,
éles tőrt szúrt a szivébe, elment a hadnagy után
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
