|
|
|
| Előadó: | Kolinda |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kormos István Nagy László (költő) |
|
Dabasi Péter Lantos Iván |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | megzenésített vers |
| Címkék: | Keressük! |
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két virága.
Egyetlen fa két virága.
Minek nézünk mégis másra?
Nem egymásra, mindig másra,
Én is drága, te is drága.
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két virága.
Minek nézünk mégis másra?
Fáj a szívem, fáj a szívem, szomorúság bánt engem,
Mért nem adtak, mért nem adtak annak, kit úgy szerettem?
Mért nem adtak, mért nem annak, kit úgy szerettem?
Mért nem adtak, mért nem annak, kit úgy szerettem?
Kértem sírva, sírva kértem, sírva kértem az anyám,
Ha szeretett, ha szeretett, miért nem hallgatott reám.
Ha szeretett, szeretett, miért nem hallgatott reám.
Ha szeretett, szeretett, miért nem hallgatott reám.
Fáj a szívem, fáj a szívem, szomorúság bánt engem,
Mért nem adtak, mért nem adtak annak, kit úgy szerettem?
Kértem sírva, kértem, sírva kértem az anyám,
Ha szeretett, ha szeretett, miért nem hallgatott reám.
Jaj, de szépen jövünk mi,
Szép menyasszonyt hozunk mi,
Szép a híre, szép a neve,
Szép a leány viseletje.
Örömanya, jöjjön ki!
Már a kaput nyissa ki!
Hoztunk kendnek segítséget,
A fiának feleséget.
Ne aludj el, két szememnek világa,
Mert már feljött piros hajnal csillaga.
Ne aludj el, két szememnek világa!
Mert már feljött piros hajnal csillaga.
Egyik csillag Kostyál János csillaga,
Másik csillag Piros Anni csillaga.
Ne aludj el, két szememnek világa!
Mert már feljött piros hajnal csillaga.
Amit adtál a jeggyűrűt vedd vissza!
Homály fedi gyémántkövét, nem tiszta.
Ne aludj el, két szememnek világa!
Mert már feljött piros hajnal csillaga.
Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem,
Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem!
Bőg a bárány az erdőben (tralalala lalala),
sír a kislány a kertjében (tralala).
Siratja a koszorúját (tralala),
elhullatta a virágját (tralala).
Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem,
{Bőg a bárány az erdőben (tralalala lalala),}
Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem!
{sír a kislány a kertjében (tralala).}
Miért nem virágoztál minden fa tetejen?
{Siratja a koszorúját (tralala),}
Minden fa tetejen, citrusfa levelen
{elhullatta a virágját (tralala).}
Hogy szakasztott volna minden szegény legény,
{A menyasszony orcájára, (tralalala lalala)}
Minden szegény legény, minden szegény leány
{Csipkét tettek immár rája (tralala).}
Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem,
{Nem látszik már szép orcája (tralala),}
Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem!
{Csak bú néki barátja (tralala)}
Három napja szívemen
hintázik a szerelem,
hintázik a szerelem
három napja szívemen ...
Hintán piros szoknya ül,
piros szoknya elterül,
fehér pendely penderül,
fehér pendely elrepül.
Száll a hinta, föl-le száll,
meztelen lány rugkapál,
keze, lába, haja száll,
nevem után kiabál.
Három napja szivemen
hintázik a szerelem,
hintázik a szerelem
három napja szivemen.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
