|
|
|
| Előadó: | Sziámi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Müller Péter Sziámi Müller Péter Iván Polgár Péter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Te már örülsz, hogy nem kell élned
Te még örülsz, hogy élsz
Halott és élőhalott barátaim között
Nem is nehéz ez az egész
Nem vagyok magányos soha
Jön a barátok hosszú sora
Elöl mindig az angyalok
jönnek
Csupa derűs barát
Akik csak nyűgnek tekintették a lét felét
Megvetették, itt is hagyták
Aztán jön, aki folyton kérkedett
Aki pörögve járt
Aki túladagolta az életet és a képeket
Engemet is csak hallucinált
Nem vagyok magányos soha
Jön a barátok hosszú sora
Jön egy kalap és benne egy alak
Meg egy piros gitár
Halott vagy élő, nem is tudom most hirtelen
Kísérteni vagy kávézni jár
Leül, és rendszerint énekel
Ez az árva haver
Körötte tátott szájjal meg ülnek a kiscsajok
Tippelgetik, kit visz ma el
Nem megy el magában sosem
Ez a barátom már csak ilyen
Van egy őrült, ő gyakran felhív
És sokat beszél
Arról, hogy miért nem jöhet most értem: dolga van
De le se teszi, már ide is ér
Van egy lány, aki folyton terhes
Csak tőlem soha
Ilyenkor arról beszélgetünk, hogy miért kerül
Szerinte ez paranoia. No, ja...
Van, aki elszáll, és úgy jön vissza
Hogy nyolc év után zörög
Hajnalban beállít, palackot leállít. Néz csak rám
-Mi van, öreg? -Hazajövök.
Nem vagyok magányos soha
Vár a barátok hosszú sora
Van, aki el se megy, de mégse jön
Mert kórházba' van
Azt mondják, semmi komoly, de menni kell, talán
Magához tér hamarosan
Mindenki folyton csak jön nekem
De hozzá én megyek rendszeresen
Mindenki mindig csak jön nekem
De hozzá bemegyek rendszeresen
Mert mi van, ha mégis számít?
Mi van, ha egyszer jókor megyek?
Viszek dinnyét vagy téliszalámit
Hátha szól, magához tér, rám is nevet:
Te már örülsz, hogy nem kell élned
Te még örülsz, hogy élsz
Halott és élőhalott barátaim között
Csupa öröm ez az egész
Nem vagyok magányos soha
Vár a barátok hosszú sora
Nem vagyok magányos soha
Vár a barátok hosszú sora
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
