|
|
|
| Előadó: | Rokker Zsolti |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Erdei Sándor Voga János |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Riporter: Tessék elmondani, hogy milyen volt régen a gyereknap!
Nagyi: Hát, az én időmben kimentünk még a ligetbe', beültünk a bolondmalomba, oszt' forogtunk, mint zokni a centribe'. Egy bajszos huszár vett nekem süvegcukort, oszt' hívott a bokrok mögé. Kár, hogy még csak tizénkét éves voltam. De a nyalka legény aszonta' az ilyet szereti, mer' az még őszintén sikít. No meg voltak bábjátékok, sokszor pont tizenkettőkor kezdték. Ja, ez volt a délibáb.
R.: És ma mi van gyereknapon?
N.: Máma...! semmi! Mennek a hülyegyerekek dzsojszikóni' a játékterembe. Vagy otthon ülnek a számítógép előtt. Csüffögnek a lövöldözős jelenetbe'. A seggük meg kövér, a tornaórán meghalnak, mer' csak a csipszet falják, meg a kindert, pedig annak a kapszulája hizlal.
R.: De a Zsolti, az nem hízott el.
N.: Hát nem, mer' az nem eszik, csak iszik, mint a vadászgörény. Tablettásbor a kedvence: attól bemelegszik, oszt' mennek gyúrni a Pince konditerembe. Részegen emelik a vasat, oszt' közbe szól a blekkmetál. Ha valami kemény rész van, ledobják a súlyt, oszt' hörögve dobálják a hajukat a vad zenére. Meg firegnek a linóleumon. Csak a Beimüller Zoli dagi, mer' az négyszer ebédel, meg annak má' a nagyapja is olyan volt, a tánciskolába' úgy hívtuk, Dózer, mer' akinek végigment a lábán, mintha letarolták volna.
R.: Zsolti, neked mi jut eszedbe a gyereknapról?
Zsolti.: Hát az, hogy a nagymuttert le kéne nyúlni vagy két ruppóval. Bár tudom, hogy úgyis régi, avas Tibi csokit kapok, mer' '86-ba' megvett a mama két kartonnal a vípusztai vagyesbolta', akciósan! (le volt járva má' akkor is), oszt' leosztottam nekem húsz évre. A múltkori olyan kemény volt, mikor ráharaptam, a fogam közt lett tíz perc szünet. Hát...
R.: És nem hiányzik a "régi idők" hangulata?
Zs.: Hát nem, mer' régen csak ilyen vetélkedők voltak, azt meg rendezzenek terhes anyáknak. Az volt pölö, hpgy lepényevés, hogy melyikbe' van a húszfilléres, oszt' a Beimüller befalta az összeset a pénzzel együtt, másnap reggel adta ki a kasszája. Meg volt zsákbafutás, a nyeszlett Sugovácz volt a társam (mer' a Beimüllerre nem ment rá zsák), a Sugó meg nem bírt szaladni, he', harmatgyenge a csávó. Mindig leesett a szemüvege, oszt' pampogott: Zsolti, ez már a célegyenes? - oszt' még el se indultunk...
A ringlispilt meg begyorsítottuk, mikor a kezelő nem figyelt, a Beimüller meg lerókázta a piknikezőket. A céllövöldében meg seggbelőttem a vattacukros kutyáját, az meg felugrott, oszt' lekapta nekem a kétdekás Hubertust a pálcáról, hö. Idomítva volt, egy az egybe'...!
R.: Na, de bizonyára megismertetek csinos lányokat is.
Zs.: Meeeeg hát, de az nem azon múlott, hanem azon, mennyi pénzünk maradt! Mer' ma már a kislányok se érik be nyalókával! Vagy csengetsz, öreg, vagy húzol a puttonyba. He, a mai lányokon tudod mér' van rés? Hogy lehessen kártyával is fizetni! A gyereknap kész kiadás!
Egyre többet tudhatunk meg a bohóc maszk mögül kikacsintó srácról, aki egy évvel ezelőtt debütált Morionesként és akire rekordidőn belül óriási figyelem szegeződött.
Miközben az előadó Manuellel közös, toplistás featje, a „Voodoo Baba” továbbra is pörög, addig is egy új, igazán személyes szólófelvétellel jelentkezik. Az „ALVAJÁR” egy uptempo, pop-latin-deep house dalnosztalgia, amelyben a gyerekkor keveredik a keserédes jelen vívódásaival, miértjeivel.
„Az ALVAJÁR-t nagymamámmal való kapcsolatom ihlette nagyrészt, a jelenem küzdelmei pedig kiegészítették”
– mondja Bakos Kristóf, azaz Moriones, aki múlt héten ünnepelte első albumának, a ’Tébolyda’ egyben karrierjének is csekély egyéves jubileumát. Az akkor még csak zenéjéről és TikTokról ismert fura hajú fiú azóta három önálló, teltházas koncertet adott Budapesten, legutóbbit éppen a közel 1300 férőhelyes Akvárium Klub Nagyhalljában. Ekkor a bohóc a színpadon meghalt, és ezzel egy új érát indított el, kilátásba helyezve egy új lemez érkezését.
Az „ALVAJÁR” is egy mozaikrész, amelyről a dalszerző bővebben így mesélt
„Unokatestvéremmel forgattuk a videóklipet. Mindenképp egy olyan helyet szerettem volna a szám nosztalgikus kedvessége miatt, ahol gyerekkorom nagy részét töltöttem, és a klipben feltűnő hintaágy az volt. Sokszor átmentem és beszélgettünk mamával, és ekkor a nap mindig odasütött. A kontraszt az csak hozzáadódott a történethez, hiszen a bohóc meghalt, de az albummal minden tiszta lesz. Nagyon durva, mert a klip elején a kisfiú én vagyok, ahogy nézi a jelenem. Azt a részletet unokatesóm egy egyetemi projektjéből vettük ki, ami ráadásul egy 14 éves felvétel, hiszen 2010-ben forgott és valahol megtalálta. Eszméletlen sorsszerűen történik ismét minden és mondhatjuk, hogy minden egyszerű volt, hiszen hazamentünk.”
Az „ALVAJÁR” egyfajta életigenlő figyelmeztetés is, hogy a jelen zsúfoltságában, ha a múltat elfelejtjük és nem tudjuk értékelni a pillanatot, azt később meg fogjuk bánni.
