|
|
|
| Előadó: | Irigy Hónaljmirigy |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Szevasztok jóarcok, testvérek! Hatalmas csók innen, Magyarország legkeményebb börtönéből. A világ változik, de a lánc az csörög, és mi még mindig rettenet veszélyesek vagyunk. Tehát fül kinyit, pofa befog, itt van pár dörzsölt macsó, nem piti maffiózó, most magukról ugatnak a csávók!
Jimmy vagyok apám, kocsit lopok faszán,
Feldobott a spanom és lekapcsoltak lazán.
A közös zuhanyzóban élvezem a bulit,
A seggem közepére adjatok egy puszit!
Én lennék a Tulok és nem vagyok egy barom.
Nem túl nagy az IQ-m, de jó vastag a karom.
Az van amit mondok, mert én vagyok a góré.
Ha hanyatt dobod magad, én azt mondom oké!
Én vagyok a King-Kong a tizenháromból,
Egy panelparaszt gyerek az angyalföldi blokkból.
A póker meg a lóvé hozzák meg a kedvem,
Csajok, cigi, whisky rombolják a testem.
Vídiát halljátok a veszélyes fickót,
Elfogyott a lóvém és fölnyomtam pár mackót!
refr.:
A börtönlakat kettőre van zárva.
Talán egyszer megjavulok én.
Tizenéve össze vagyunk zárva,
Ha szabadulnék újra kezdeném.
Jacko vagyok, csumi, egy aberált csávó,
A ballonkabát alól kifigyelt a dákó.
A társam meg én, a két miskolci rém,
Mi felváltva nyomtuk a csajokat öcsém!
Egy korrupt zsaru vagyok, ki megélni képtelen.
Lehúztam pár fazont, de a törvényt azt tisztelem.
Két bitang tetkó figyel a vállamon.
A Zsaru magazint már régen nem járatom.
Spangli vagyok haver, egy kokaindíler.
Még házhoz is szállítok, mert a verdám az dízel.
Hasis, fű, vagy kokó, tökmindegy nekem.
Már az óvodában is bélyeg volt a jelem.
Hirtelen ütöttem felindulásból,
Életfogytot kaptam a saját hibámból.
refr.
Egy nap kétszer verik be az arcom,
És az alkaromra már nem fér rá a falcom.
A cellában hogyha csicskáztatnak a srácok,
Én nem szólok csak főzök, mosok, rántok.
refr.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
