|
|
|
Néha hallom hangját, ahogy csak Ő tud énekelni,
Mért nem értem?
Néha érzem illatát, mért nem vigyáztam rá, most sem értem,
Hogy tehettem?!
Néha látom magam együtt vele, mint rég, de úgy tűnik vége már,
Ezután, igazán, ennyi járt?
Mért is titkolnám, hogy ez jobban fáj, mint más, bármi más, ami ért.
Mért is titkolnám, hogy az én hibám, ez kár, nagyon kár, vajon mért?
Még látom néha a téren, ahogy szél borzolja hosszú haját,
És a szemében még ott jár valami furcsa fénysugár.
Mért is titkolnám, hogy ez jobban fáj, mint más, bármi más, ami ért.
Mért is titkolnám, hogy az én hibám, ez kár, nagyon kár, vajon mért?
Bár mindent bánok régen, de nincs már határ,
És a szemében egyre tompább az a furcsa fénysugár.
Mért is titkolnám, hogy ez jobban fáj, mint más, bármi más, ami ért.
Mért is titkolnám, hogy az én hibám, ez kár, nagyon kár, vajon mért az enyém?
De már hiába minden, már eltemet a sok hazugság.
És a szemében egyre tompább az a furcsa fénysugár.
A legrosszabb az egészben, hogy talán nem is szeret már…
Segíts Te is egy kitöltéssel!
