|
|
|
| Előadó: | Flegma Dogs |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Copy Con:
Copy Con baby a színpadon fenn,
a Raggazin lüktet a házba fenn,
gyere ide haver, énekelj! Nanananananaa!
Végre újra együtt minden haver,
pont mint régen a kőpadoknál,
az ólban a lakótelepen!
Hogy megváltozott minden!
Az óra tik-tak körbejár...
és a kutyaól pang az ürességtől
hey örökre némán talán...
Pedig én még emlékszem, milyen volt...
Emlékszem a szavaira, hogy dalolt...
Hé! Emlékezz te is, testvér (ha a szemed lehunyod),
mondd meg, mit látsz akkor!
Reggeltől estig lent van a banda,
esténként az Antikban fakadnak dalra,
ha éppen eszükbe jut, fújnak a falra,
utána húznak a francba, haza!
Ez az élet mára már elmúlt,
kilométerek úsztak közénk...
Ez sajnos így alakult,
senki nem tehet róla...
Hú de jó is volna, ha a holnap minket nem blokkolna!
Szarni minden gondra, ugyanúgy,
ahogy szartunk rá gyermekkorunkban!
Pedig még őriz rengeteg titkot,
nem egyet, nem kettőt, egymilliót!
Előttünk egy teljesen új világot nyitott,
ezért szerettünk mi lakni ott. Yo!
Régi nyarak, régi arcok, régi hangok, régi kutyaól, régi telepen...
Régi telek, régi bulik, régi szél fúj, még mindig ott lent, lenn a tereken!
Lizard:
Akárhányszor erre járok, mindig fáj a szívem,
akárhányszor szóba jön, én tudni fogom milyen,
akárhányszor nézek itt a tükörbe bele,
mindig másként rajzol a kutyaól keze...
Annyit adott nekem, amennyit csak lehetett...
Örökre bennem marad, mennyire szeretett...
Miden nap kőpad mindennapján
minden nap ugyanaz, de mindennap más...
Egyhelyen mindazok, kiket örökké szeretni fogok,
a legnagyobb emberek, a csajok, a dogok,
a legszebb emlékeim idekötnek,
innen jönnek a képek, szememben könnyek...
TéOeM:
Régi szél fúj, a szívem belesajdul,
néha éjszaka a honvágy kurvára feldúl...
A lemenő Nap fényében fájni fog piszkosul,
hogy előbb vagy utóbb minden jó elmúlik, megvadul...
A telepen a békében éltem és néztem a tévében
hogy máshol a világban milyen szar lehetne életem...
Ide köt a vér, ideköt a múlt,
ide köt a jó, és ideköt a rossz...
Ide húz a szívem szava,
az utcáknak poros zaja,
ide húz hát minden, hidd el!
Lenn a telepen, régi tereken,
cigim tekerem és gyűlnek a haverjaim egyre többen...
A múlt, a jelen, a jövő illata felszáll,
aki keres, az engem a telepen megtalál!
A múlt, a jelen, a jövő illata felszáll,
aki keres, az engem a telepen megtalál!
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
