|
|
|
| Előadó: | Kicsi G |
|---|---|
| Album: | A Nagy Dobás |
| Megjelenés: | 2000 |
| Hossz: | 3:33 |
| Szövegírók: |
Radics Gábor |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | sonymusic |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Vége van, óh véget ért minden,
ahol a lélek sajnos semmi sincsen,
elveszítve így egyensúlyom,
zuhanok lefelé, akár az ólom.
Egy pillanat alatt, pereg le életem,
ahogyan közelít egyre végzetem.
A fejem a földnek és a lábam az égnek,
bevillanak szépen sorba a képek.
Kicsi vagyok még nagyon-nagyon kicsi,
a sötétből a fényre most húztak ki.
A szülész, nőgyógyász és egy féltucat ember,
az ablak mögül, vigyorogva figyel.
Mindenki nyálaz: "Jajj de szép baba,
hidjétek el egy napon még feljut a csúcsra."
De ekkor már megmondta anyám előre:
"Fiam, ne menj fel a tetőre.!"
Az emberiségnek nem, és ez nem is kérdés,
de nekem bazi nagy volt az első lépés.
És az első szavam mondhatni zseniális:
Szuperkáli-frádzsilisztik-eszmiáli-dózis.
Refrén: 2x
Élj úgy! Élj úgy, hogyha mindennek vége,
és lepereg az agyadban az életed filmje.
Érdemes legyen végig nézni,
érdemes legyen emlékezni.
De zuhanok tovább nincsen megállás,
pörögnek a képek, egy villanás és váltás.
Az életre nevelő általános iskola,
a majdani tudás ingatag alapja.
Az osztályterembe benn ülök,
óh, az unalomtól majdnem megőrülök.
A tanárnő viszont egész jó bőr,
csak zavaró az arcán, az a kis szőr.
A mérete mindenhol XXX-el,
csak azért, hogy nem felejtsd el.
És ha nem sikerült volna elfelejteni,
az aszfalt a fejemből örökre kiveri.
Mértnem hallgattam jó anyámra?
Ő előre tudta, ő előre látta.
Bár nem én lennék a vagányok ásza,
lettem volna inkább egy kórház nőgyógyásza.
Refrén. 2x
A föld felé fele úton járhatok,
az életemből hátra van még pár dolog.
Pár story, mit mindjárt elmesélek,
ahogy jönnek szépen sorban a képek.
Főiskola, kolesz a legnagyobb buli,
felcsikkant a Sára Julcsi.
És még valahány név, a naptárban,
mindet ki kellett volna, hogy próbáljam.
Azért volt sok kaland, s jó nagy pofára esés,
bele való bige, pedig igen kevés.
És az első élmény, bénázás a sexben,
mert semmi sem úgy ment, ahogy a filmeken.
De nicsak, már itt vagyok földközelben,
óh, egy rántás, csak bízhatok a gumikötélben.
A gyomrom is igen is le-fel-le,
a bándzsidzsámpinkból elég egy életre.
Refrén: 4x
Az Anna and the Barbies új dallal zárja az évet: a Még egy kedd egy intenzív, társadalomkritikus dal, amely december 12-én a Dürer Kert színpadán is felcsendül majd.
Az Anna and the Barbies ismét erős üzenettel jelentkezik: Még egy kedd című friss szerzeményük a modern élet ritmusát és az emberi kiégést fogalmazza újra ironikus és sűrű, rapszerű előadásban.
Anna and the Barbies-dalszövegek itt.
Pásztor Anna így mesélt a dalról: „Az emberek ideologizálják a hétvégéket, hibernálnak vasárnap, a hétfőket csukott szemmel szenvedik végig, és talán szerdától, térden csúszva, de ébredezik bennünk remény. Mi írtunk a keddekről egy dalt, ami érdekes módon egy kicsit az emberiség mostani állapotát is leírja: a senki földje, ahol egyszer csak egy kedden rádöbbensz, hogy hajótöröttként egyedül maradtál.” A dal egy nyers, ironikus manifesztum, amelyben a ritmus és az önirónia kerül középpontba.
A videoklipet Vadas Géza rendezte, aki így emlékszik a közös munkára:
„Anna futógépes vízióval keresett meg. Amint meghallottam az alapötletet, tudtam, hogy működni fog. A helyszínen formáltuk véglegesre – letisztult, mégis erős lett, pont, ami a dalhoz kell.”
A Még egy keddet – a régi kedvencekkel együtt – élőben is hallhatja a közönség december 12-én a Dürer Kertben.
Fotó: Anna and the Barbies
