Előadó: | Kicsi G |
---|---|
Album: | A Nagy Dobás |
Megjelenés: | 2000 |
Hossz: | 3:33 |
Szövegírók: |
Radics Gábor |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | sonymusic |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Vége van, óh véget ért minden,
ahol a lélek sajnos semmi sincsen,
elveszítve így egyensúlyom,
zuhanok lefelé, akár az ólom.
Egy pillanat alatt, pereg le életem,
ahogyan közelít egyre végzetem.
A fejem a földnek és a lábam az égnek,
bevillanak szépen sorba a képek.
Kicsi vagyok még nagyon-nagyon kicsi,
a sötétből a fényre most húztak ki.
A szülész, nőgyógyász és egy féltucat ember,
az ablak mögül, vigyorogva figyel.
Mindenki nyálaz: "Jajj de szép baba,
hidjétek el egy napon még feljut a csúcsra."
De ekkor már megmondta anyám előre:
"Fiam, ne menj fel a tetőre.!"
Az emberiségnek nem, és ez nem is kérdés,
de nekem bazi nagy volt az első lépés.
És az első szavam mondhatni zseniális:
Szuperkáli-frádzsilisztik-eszmiáli-dózis.
Refrén: 2x
Élj úgy! Élj úgy, hogyha mindennek vége,
és lepereg az agyadban az életed filmje.
Érdemes legyen végig nézni,
érdemes legyen emlékezni.
De zuhanok tovább nincsen megállás,
pörögnek a képek, egy villanás és váltás.
Az életre nevelő általános iskola,
a majdani tudás ingatag alapja.
Az osztályterembe benn ülök,
óh, az unalomtól majdnem megőrülök.
A tanárnő viszont egész jó bőr,
csak zavaró az arcán, az a kis szőr.
A mérete mindenhol XXX-el,
csak azért, hogy nem felejtsd el.
És ha nem sikerült volna elfelejteni,
az aszfalt a fejemből örökre kiveri.
Mértnem hallgattam jó anyámra?
Ő előre tudta, ő előre látta.
Bár nem én lennék a vagányok ásza,
lettem volna inkább egy kórház nőgyógyásza.
Refrén. 2x
A föld felé fele úton járhatok,
az életemből hátra van még pár dolog.
Pár story, mit mindjárt elmesélek,
ahogy jönnek szépen sorban a képek.
Főiskola, kolesz a legnagyobb buli,
felcsikkant a Sára Julcsi.
És még valahány név, a naptárban,
mindet ki kellett volna, hogy próbáljam.
Azért volt sok kaland, s jó nagy pofára esés,
bele való bige, pedig igen kevés.
És az első élmény, bénázás a sexben,
mert semmi sem úgy ment, ahogy a filmeken.
De nicsak, már itt vagyok földközelben,
óh, egy rántás, csak bízhatok a gumikötélben.
A gyomrom is igen is le-fel-le,
a bándzsidzsámpinkból elég egy életre.
Refrén: 4x
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert