|
|
|
| Előadó: | Mozart musical |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Müller Péter Sziámi Michael Kunze |
|
Szilveszter Lévay |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
(Colloredo):
Gróf Arco!
Mit hallott Münchenből?
(Arco gróf):
Mozart operája fényes siker.
(Colloredo):
Naturellement!
(Arco gróf):
A bajor választófejedelem rendkívül hálás
főméltóságodnak, hogy kölcsönadta neki Mozartot.
(Colloredo):
Az ígéret szép szó és ha tartják úgy jó,
s a bajor csak nem csap be engem,
és nem ragad nála e rátarti golyhó,
visszaadja időben, rendben.
(Arco gróf):
A választófejedelem a szokásos választ adja:
Nincs üres állás.
(Colloredo):
És mikor érkezik Mozart Bécsbe?
(Arco gróf):
Felszólítottam, hogy azonnal induljon útnak,
kövessen minket.
(Colloredo):
Waldstätten bárónőnek köszönhetem az ötletet,
hogy magammal vigyem.
(Arco gróf):
Mozartot ünnepelni fogják Bécsben.
(Colloredo):
Engem fognak ünnepelni Bécsben!
Bécs is csak rajong majd érte,
s enyém lesz a dicsőség,
hiszen én hoztam őt Bécsbe,
nem is sejtik, mit tud még!
(Arco gróf):
Csak nehogy a fejébe szálljon…
(Colloredo):
Önre bízom, hogy ennek elejét vegye.
(Arco gróf):
És ha a császár vet rá szemet?
(Colloredo):
Nem fogom engedni,
hogy Mozart a császár előtt játsszon!
(Arco gróf):
Hiszen másról se beszél!
Fúgákat akar játszani a császárnak,
meg az operáját.
(Colloredo):
Mozart álmodozzon bátran,
nem dönthet erről végül ő.
Most még igazán jól él nálam,
de az égig talán nem nő.
(Arco gróf):
Arretez!
Természetesen nem tartozik neki számadással,
főméltóságú uram, hiszen Mozart az Ön szolgája.
Egyszerűen alkalma sem lesz arra,
hogy új állásra pályázzék.
És ki is merné kockáztatni, hogy megrontsa
Önnel a viszonyát egy muzsikus miatt?
Velünk fog lakni az Ön bécsi rezidenciáján.
Ott mindig szemmel tarthatom.
Bezárni persze nem tudom,
és el fog látogatni a borozókba meg a Práterbe.
(Colloredo):
Azt megtiltom!
Borozókról szó sem lehet,
a Práterről meg végképp nem!
Rám bízta őt az Úr!
A dolgom az, hogy megtanítsam,
hogy legyen majd példás szolga ő!
Nincs a tudásnál szebb zeneszó,
a tiszta ész az mindig győz,
egy művész meg mindig esendő!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
