|
|
|
(Colloredo):
Gróf Arco!
Mit hallott Münchenből?
(Arco gróf):
Mozart operája fényes siker.
(Colloredo):
Naturellement!
(Arco gróf):
A bajor választófejedelem rendkívül hálás
főméltóságodnak, hogy kölcsönadta neki Mozartot.
(Colloredo):
Az ígéret szép szó és ha tartják úgy jó,
s a bajor csak nem csap be engem,
és nem ragad nála e rátarti golyhó,
visszaadja időben, rendben.
(Arco gróf):
A választófejedelem a szokásos választ adja:
Nincs üres állás.
(Colloredo):
És mikor érkezik Mozart Bécsbe?
(Arco gróf):
Felszólítottam, hogy azonnal induljon útnak,
kövessen minket.
(Colloredo):
Waldstätten bárónőnek köszönhetem az ötletet,
hogy magammal vigyem.
(Arco gróf):
Mozartot ünnepelni fogják Bécsben.
(Colloredo):
Engem fognak ünnepelni Bécsben!
Bécs is csak rajong majd érte,
s enyém lesz a dicsőség,
hiszen én hoztam őt Bécsbe,
nem is sejtik, mit tud még!
(Arco gróf):
Csak nehogy a fejébe szálljon…
(Colloredo):
Önre bízom, hogy ennek elejét vegye.
(Arco gróf):
És ha a császár vet rá szemet?
(Colloredo):
Nem fogom engedni,
hogy Mozart a császár előtt játsszon!
(Arco gróf):
Hiszen másról se beszél!
Fúgákat akar játszani a császárnak,
meg az operáját.
(Colloredo):
Mozart álmodozzon bátran,
nem dönthet erről végül ő.
Most még igazán jól él nálam,
de az égig talán nem nő.
(Arco gróf):
Arretez!
Természetesen nem tartozik neki számadással,
főméltóságú uram, hiszen Mozart az Ön szolgája.
Egyszerűen alkalma sem lesz arra,
hogy új állásra pályázzék.
És ki is merné kockáztatni, hogy megrontsa
Önnel a viszonyát egy muzsikus miatt?
Velünk fog lakni az Ön bécsi rezidenciáján.
Ott mindig szemmel tarthatom.
Bezárni persze nem tudom,
és el fog látogatni a borozókba meg a Práterbe.
(Colloredo):
Azt megtiltom!
Borozókról szó sem lehet,
a Práterről meg végképp nem!
Rám bízta őt az Úr!
A dolgom az, hogy megtanítsam,
hogy legyen majd példás szolga ő!
Nincs a tudásnál szebb zeneszó,
a tiszta ész az mindig győz,
egy művész meg mindig esendő!
