



Ódon kastély nagy bálterme,
ahol hangol már a zenekar.
Az ott úgy volt szép.
Csupa dísz és fény.
És tánc!
Utazzunk néhány századot
visszafelé.
Itt jön a hős.
Nem is idős.
Fent említett rizsporos korszakból lépett most éppen elő.
Előkelő.
Balján egy nő.
Ruhája kék csipke. Nyakéke csillogó fekete kő.
Álompár. Súgják félve már. (Félve már).
Forog a tánc.
Ez a varázs.
Valamilyen Mozartot emleget halkan egy zenetanár.
Fuvola szól.
Andalító.
Éjfélkor egy udvari szolga is mutat két produkciót.
Párunknál múló fáradtság.
Hősünk unja már a hű szolgát.
(Más fűszerű izgalomra vár).
És a nő inog.
Látszik rajta némi gond.
És, hogy ez így történik ma is még,
másképp láthatták akkor réges-rég.
Kell legyen egy út, ami más.
Eltemetett, ősi tanítás.
Ami hajt. (Hajt még tovább).
Micsoda bűn.
Van is nagy zűr.
Lehetett egy óvatlan pillanat és a nő máris eltűnt.
Valaki súg.
Felséges Úr:
Ha nem sértem meg, láttam a szolgával távozni váratlanul.
Tartsd a szád! Felségárulás!
Száz harcost elküldök érte! (Elment végleg).
ÍGY A BÁLNAK VÉGE MÁRA.
FUSS, siess! ÜLDÖZ a sereg!
ÉS BÁRMI lesz
OTT nincs helyed.
A dal. A FÉNY.
A pompa. NE NÉZD!
A szolga szíve többet ér.
MENJ ÉS ÍGY ÉLJ!
Mitől volna bűn
a jó a szép az ész a tűz!
És hogy ez így történik ma is még
másképp láthatták akkor réges-rég.
Kell legyen egy út, ami más.
Eltemetett, ősi tanítás.
Ami hajt. (Hajt még tovább). (3x)
Ódon kastély nagy bálterme,
ahol hangolt rég egy zenekar.
Az ott úgy volt szép.
Csupa dísz és fény.
És a tánc!
Utaztunk néhány századot
visszafelé.



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.