


| Előadó: | G-Play |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Diramerján Artin |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Refr.:
Olyan jó.
Nagyon jó.
Így a jó.
Ezaz...
Ma annyi lesz a dolgunk,
egész nap csak lógunk.
Dőlj hátra szépen,
már nem volt ilyen régen.
Dopeman igazat mond.
Bután csendes a reggel,
nincs semmi gond.
Napsütésre ébredek,
az órámra meredek,
negyed kettő, meredek.
A telefon be meg a rádió 1,
a méz után tupák megy.
Rövid hírben közlik,
derült az ég.
Árnyékban huszonkilenc fok,
ennyi elég...
Hívom az Artint:
"Na mi legyen mára?"
Gyere gyorsan a Művész teraszára.
Napernyő, hideg a sör és a csajok.
Mire eddig elér, már le is parkolok.
Túl meleg van ma ahhoz, hogy bármit is tegyünk.
Itt a helyünk. Fossuk a szót és röhögünk mindenkin, akin csak lehet.
Nyár van, ma minden mehet
Refr.
Közeleg az este, valami buli kéne.
Üzenetem jött, na ez az, na végre.
Az Asztronaut lenn van Balatonon
és partit rendez a jacht-jukon.
Gyerünk a kocsiba, körtelefon.
Mindenki eljön, ezren az utakon.
Zséba, Viktor ... Forfive és mások,
haverok, csajok és jóbarátok.
A buli szuper, a pezsgő hideg,
a szöszi olyan jó, hogy el se hiszed.
Száll a g-funk a Balaton fölött,
velünk együtt két cigi között.
Refr.
Hajnalodik, full üres a bár,
mindenki kész van, totálkár.
Kibotorkálunk a kocsihoz lassan
"Én vezetek!"
Jó, jó, csak halkan.
Üres az m7-es, süt már a nap.
Ez egy új leosztás, de ugyanaz a lap.
Beszól az Artin, hazáig röhögünk.
Végünk van, harminccal döcögünk.
Befutunk az Andris háza elé
kora reggel, úgy fél 10 felé.
Kiszállni sincs erőnk már,
s egy utolsó cigi után csak ülünk bután.
Nagyon bután... s ez így megy nyáron nap nap után.
Refr.



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.