|
|
|
|
|
| Előadó: | A vörös malom (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Kocsák Tibor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | Keressük! |
(János):
Elmúlt hét, és nincs még sötét,
pár nap talán, és itt a nyár.
Hosszabb már a nappali fény,
jó, ha az ember az erdőn jár.
A szótlan fák, a rengeteg,
szeretem, óvom őket.
(Juliska):
Szeretni jobban úgysem lehet,
mint ahogy én szeretlek téged.
Édes szép, férjem uram,
te vagy lásd, a mindenem.
De kapsz is ám olyan vacsorát,
király sem ehet ilyet sohasem.
Hajnal óta talpon vagy,
mi történt, mondd merre jártál?
(János):
Reggel korán már imádkoztam,
és dolgoztam az édesanyám házán.
Aztán elvittem az alvégre a beteg vadőrnek,
a csibehúst, mit te adtál ebédre.
Könnyek között köszönte az öreg Rezmegi.
(Juliska):
Megáld az isten érte.
(János):
Aztán kihoztam a kóterből a vén Zsiga cigányt,
aki megint rőzsét lopott éjjel.
Adtam neki a magunkéból néhány ölnyi fát.
(Juliska):
Megáld az isten érte.
(János):
A cipőmet is néki ígértem...
(Juliska):
Mindezt azért, mert rőzsét lopott?
(János):
Szegény ember hogy volna bűnös,
megígérte többé nem lop.
(Adjutáns):
Mester!
(Magister):
Tessék.
(Adjutáns):
Ez kitűnőnek mutatkozik.
(Magister):
Azért nézzük csak még egy kicsit.
(János):
Aztán megírtam egy levelet a Balog Fercsinek,
tudod, hívott minket Szent Istvánkor Pestre.
Megírtam, hogy túl sok ott a lárma meg a szmog.
(Juliska):
Isten ments.
(János):
Majd csak megleszünk mi kettecskén
a tiszta ég alatt,
patak partján, kerek erdő mellett,
esténként a tűzhely előtt meg is ölellek,
(Juliska):
Megáld az isten érte.
(János):
Aztán, ahogy ballagok a fák közt
lódobogás veri fel az erdőt,
lassú trappal közeleg az úton,
hozza lova a gyönyörű grófnőt.
(Adjutáns):
Hopp!
(Magister):
Parancs!
(Adjutáns):
Figyeljünk csak!
(Juliska):
A szép grófnét, aki szerelmes beléd,
a szép grófnét, kinek senki nem elég.
(János):
Azt írta, ha jönnék, otthagyná a férjét,
(Juliska):
Fúj, csupa érzékiség volt,
(János):
fúj, csupa romlottság,
(Juliska):
sújtsa az átok,
(János):
csalja a grófot,
(Ketten):
verje az ég a cédát.
(János):
Fúj, csupa érzékiség,
(Juliska):
fúj, csupa romlottság,
(Ketten):
néki csak rongy a hitvesi hűség,
eldobja, mint a kapcát.
(János):
Megláttam, hát gyorsan, mint egy macska
felmásztam egy fára és elbújtam.
Keresett ám, jött, és jobbra-balra nézett,
de oda föl nem, ahol én voltam.
Sehogy nem talált rám, de lapultam is szótlan,
végül aztán felpattant a pejkóra,
s nagyot sóhajtva meg is sarkallta,
és visszavágtatott, fel a kastélyba.
(Adjutáns):
Bravo, ez egyre jobb lesz.
(Magister):
Kitűnő, de még egy kicsit nézzük.
(Juliska):
Én drága hűséges uram,
(János):
Nem adnálak én oda téged,
a világ legszebb grófnéjáért.
Büszkén mondom,
nem láttam én asszonyt,
se fürödni, sem táncolni még.
(Juliska):
Te drága komoly, te.
Aztán, mit csináltál?
(János):
Aztán takarékba tettem
a megspórolt kis pénzem,
hogy vehessek egy gyűrűt
neked szép zöld kövekkel.
Tudom jól, hogy arra vágyol hosszú ideje.
(Juliska):
Megáld az isten érte.
(Adjutáns):
Hát kérem ez nagyszerű.
(Magister):
Magam is azt hiszem.
(Juliska):
Pihenj hát egy félórácskát,
hozom mindjárt a vacsorát.
(János):
Mit főzöl én drága szép asszonykám?
(Juliska):
Tejfeles rakott káposztát.
(János ):
Ó, te kedves, drága lény,
a káposztád maga az élet.
De ugye nem eszünk mink sok süteményt,
mert biz a torkosság az vétek.
Mily boldog nyugalom,
jó kis pipa, szép csöndes este,
dolgos nap öröme a kis rigók dala,
s a rakott káposzta.
(Magister):
Rakott káposzta?
Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha
