|
|
|
| Előadó: | A vörös malom (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Kocsák Tibor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | Keressük! |
(Mima):
Csókolj, csókolj,
én gyönyörűm csak csókolj,
csókolj, csókolj,
vérezzen ajkam csókold jobban.
(Mima és Alfonz):
Alfonz Szikrát szór az égbolt,
tombol fönn a hold,
felgyúl majd,
ha ajkunk végre egybeforr.
Nincs a földön érzés,
forróbb, izgatóbb,
a bűnünk lesz s a végzetünk
egy örült csók.
(János):
Itt voltam, mindent tudok, nem tagadhatod,
sokáig vak voltam, de most már látok.
Nem azért jöttem én, hogy szeresselek, nem,
hóhérnak jöttem én e szenvedésem.
Egyetlen szerelmem s szép boszorkányom te,
romlásnak, bűvöletnek végre vége.
Millió férfi közt én legnyomorultabb,
miattad lesz belőlem aljas dúvad.
Isten nincs, ha irgalmas,
hogy megvédjen most tőlem,
szíveddel, ha átdöftem,
meghal bűnös lelkem.
(Mima):
Büntetni jössz, ítélkezel,
de bírám nem lehetsz.
(János):
Hóhér vagyok, megöllek rongy,
te átok magadra vess!
(Alfonz):
Pardon, de úgy tűnik,
ez nem rám tartozik,
(János):
Gazember, söpredék,
pusztulj innét.
(Mima):
Alfonz, ha elhagysz,
a halálba juttatsz.
(Alfonz):
Így van ez, kiscsibém,
inkább te, mint én.
(János)
És most mi ketten drágám elvégezzük azt,
ami még hátravan e történetből.
Ne hidd, hogy Alfonz miatt öllek meg, ne hidd,
magamat bosszulom, az összes bűnöm.
(Mima):
Csak egyszer még,
csak egyszer még
az ágyamban feküdnél.
(János):
Soha!
(Mima):
Csak egyszer még,
csak egyszer még
könnyes szemembe néznél.
(János):
Nem!
(Mima):
Csak egyszer csókolj.
(János):
Nem, te boszorkány, nem!
(Mima):
János, kegyelmezz!
(János):
Nem, nem és nem!
(Magister):
Bravo.
(Mima):
Én egyszer betegen
lázban vergődtem,
de láttam azt, hogy vágyódsz rám,
hát melléd feküdtem.
Boldoggá tettelek,
bárhogy kínzott a láz,
csak neked legyen jó, ez vitt.
Hát kegyelmezz nekem.
(János):
Nem!
(Magister):
Bravo.
(János):
Nem és nem!
(Magister):
Bravo, bravo.
(Mima):
Volt egyszer egy éjjel, te már aludtál,
hirtelen egy fojtó sírás tört reám.
Lemostam sáros csizmád
szerelmes könnyemmel,
oly örülten szerettelek,
hát kegyelmezz nekem.
(János):
Nem.
(Magister):
Bravo.
(Mima):
Kegyelmezz!
(János):
Nem és nem!
(Magister):
Bravo.
(Mima):
Egyszer én egy szál ibolyát,
azt, mit őrzött imakönyvem,
egy borítékban névtelenül
édesanyádnak elküldtem.
Nem volt, csak egy száraz virág,
mégis úgy éreztem,
örül neki az édesanyád,
egyszerre könnyebb lett a szívem.
János, hát megbocsátsz,
megkegyelmezel?
(János):
Igen.
(Magister):
Malacoda, itt valami baj van.
Ez igent mondott, pedig nemet
kellett volna mondania.
Rubicante, karburátor?
(Rubicante):
Rendben.
(Magister):
Draghignazzo, légritkító?
(Draghignazzo):
Maximumon.
(Magister):
Időkerék vissza húsz másodperccel,
lássuk még egyszer az utolsó jelenetet.
Rewind, action!
(Mima):
Nem volt, csak egy száraz virág,
mégis úgy éreztem,
örül neki az édesanyád,
egyszerre könnyebb lett a szívem.
János, hát megbocsátsz,
megkegyelmezel?
(János):
Igen.
(Magister):
Másodszor is ugyanaz a hiba.
Felség, neki azt kellett volna kiáltania,
hogy nem,
ehelyett igent mond és megbocsát.
Mindenki maradjon a helyén.
(Rubicante):
Mester, valami nyugtalanító van a gépben.
A csapágyak felmelegedtek,
az emberi könnyek felforrtak.
(Magister):
Vészhűtőket bekapcsolni,
a vezetéket víz alá.
Csináljuk újra ugyanezt a jelenetet.
Rewind, action!
(Mima):
Nem volt, csak egy száraz virág,
mégis úgy éreztem,
örül neki az édesanyád,
egyszerre könnyebb lett a szívem.
János, hát megbocsátsz,
megkegyelmezel?
(János):
Igen.
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
