|
|
|
| Előadó: | V.S.O.P. |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Mucsi Lajos |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refr.:(2x)
Fáradj be, ez az én kis világom,
hogy más hogyan képzeli, én nem vágom,
itt jól érzem magam és semmi se fáj,
minden simán megy, a kedvem magasra száll.
Ha mire vársz, te is vágod, itt minden nő térdel,
ilyen az én világom kromkeréken, a lángom a lantom,
csak halkan mint egy fantom,az éjszakán át low ride,lent a parton.
Ahol a csajokat hajtom, ahol eladom a zenét, a külvárosi mesét, a cheif
erről beszél, mit regélnek az álmok, ha lecsukom a szememet,
relax, pont így élném az életem.
Ha újra kezdhetném, de valahol máshol és azt mondhatnám pár dolog
másképp lenne mától, nincs yard, aki feltart, a zsebeidbe kutat,
a lámpájával mutat és elállja az utat, igen feldob az a tudat,
itt megtehetek bármit és megis teszem símán, itt nincs csak fullos
gádzsi, nem kell sokat várni, ha pénzt akarsz látni, itt frankón minden
álmod valóra válik.
ref(2x)
Hát az én világom az olyan lenne, hogy minden ember olyan jól keresne,
és nem tudná, hogy mire költse a pénzét a medencében ülve kapcsolod a tévét,
és nincsennek gondok, csak a szépet látod nem baszogat a gondnok,
és nem jönnek a számlák már, hogy fizess, nem fáj a fejed, a nő pedig tízes.
S itt is zöld a fű és kék az ég, rap zene még nekem soha nem elég.
Hát lépj be, ne félj, itt mindig süt a nap, soha nincsen tél.
És ha jobbra fordulsz ott vár a part, a játékteremben meghúzod a kart és nyersz,
hát igen ez, Smoke világa, elgurul a benz.
ref(2x)
Nem kell korán kelni nem telefonál senki: kéne már menni,
nincsen rohanás, kapkodás, idegbaj és mindig bejön nekem minden csaj,
nincsen egetverő számla és mindenre jut, nincsen piros lámpa és sima az út.
nincs aki utál, mindenki a barátom és amit éppen szeretnék azt csinálom,
nem kell várni többet semmire, nem kell sorba állni hamburgerre várva..
soha..
ez nem a való világ, de lásd be, hogy jó volna!
Ez az én kis világom,hogy más hogyan képzeli én nem vágom,
itt jól érzem magam és semmi se fáj, minden simán megy, a kedvem magasra száll.
Fáradj be ez az én kis világom, hogy más hogyan képzeli én nem vágom,
itt jól érzem magam és semmi se fáj, minden simán megy, a kedvem magasra száll.
A hetvenes évek egyik legnépszerűbb hazai zenekarának Staféta és II. című anyaga számos ritkasággal, kislemez- és filmdallal egészült ki.
- Ezt a fajta vokális zenét ilyen szinten akkor senki nem művelte Magyarországon. Nagyon fiatalok voltunk, jó időben, jókor találkoztunk, azt a fokú intenzitást, amit akkor megéltünk, későbbi pályámon nem találtam meg - mondta Karácsony János gitáros, énekes a kiadványok megjelenéséhez kapcsolódó budapesti közönségtalálkozón, amelyet óriási érdeklődés övezett.
A Generál 1971-ben alakult a Zé-Gé és a Ferm együttes fúziójából, a hetvenes évek legvégéig tartó történetében két korszak és felállás létezett, mindkettő idején hatalmas népszerűség övezte a csapatot.
Az első, a "kölyök" Generál időszakát a dallamos middle of the road stílus, a Mikrolied női vokáljával (Bódy Magdi, Herczku Annamária, Várszegi Éva, később Szigeti Edit) megerősített slágerek jellemezték. Az együttes, amelyben Révész Sándor (ének), Novai Gábor (basszusgitár, vokál), Várkonyi Mátyás (billentyás hangszerek, vokál), Reck Lajos (dob), valamint Ákos István (gitár) is alapító tag volt, 1972-ben megnyerte a Ki Mit Tud?-ot.
Generál együttes, balról Várkonyi Mátyás, Póta András, Novai Gábor, Horváth Charlie, Tátrai Tibor, Solti János 1976-ban
Fotó: Fortepan/Urbán Tamás
- A Generál nevet Ákos István Kiselefánt találta ki, a Ki Mit Tud? idején már rendszeresen játszottunk a zuglói Danuviában és a csepeli Radnóti művházban
a tehetségkutatón elért sikernek, a tévés nézettségnek köszönhetően aztán hirtelen országos hírű zenekar lettünk
- idézte fel Novai Gábor, aki a Generál után a Hungariában és a Dolly Rollban zenélt.
A "kölyök" Generál első két lemeze, az 1973-as Staféta és a két évvel későbbi II-es album CD-n eddig nem volt elérhető teljes egészében, mindössze egy válogatás jelent meg 1993-ban, ezen a Staféta 14 dalából tíz szerepelt, a II-esről pedig mindössze négy szám.
A GrundRecords gondozásában most technikailag korszerűsítve kiadott két anyag dalait Várkonyi Mátyás és Novai Gábor, a dalszövegek többségét Miklós Tibor írta.
A Stafétán olyan korabeli slágerek szerepelnek, mint a Kövér a nap, a Százéves kút, a Fűrész vagy a Törökméz. A felvételeket hat további Generál-kislemezdal egészíti ki a hetvenes évek első feléből, köztük a legelső, a Mit tehet az ember egy eltört szerelemmel.
A II-es lemezen hallható A szerelem virágai, az Ének a toronyból, a Lopom a napot és a Madár száll a szívemmel. Itt a bónuszok közé két filmdal (az Utánam srácok című ifjúsági tévésorozat főcímdala és a Kenguru című film zenei albumáról lemaradt Hányszor mondtad), valamint a nagy kislemezes sláger, a Csöngess be, jóbarát! került.
Tátrai Tibor (Generál együttes), 1976
Fotó: Fortepan/Urbán Tamás
A II-es lemez elkészítésekor már Európában is sok országban ismerték és szerették a Generált, hiszen felléptek Olaszországban, Csehszlovákiában, Ausztriában, az NDK-ban, Lengyelországban és Hollandiában is. A doboknál Reck Lajost Póta András váltotta.
- Vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt
- mondta Révész Sándor énekes.
A Generál elindult egy progresszívebb zene irányába, amit - mint Várkonyi Mátyás fogalmazott - itthon a monopol helyzetben lévő lemezkiadónál nem fogadták kedvezően.
Miután Révész a Piramisba, Karácsony pedig az LGT-be távozott, Várkonyi Mátyás 1975-ben újjászervezte a Generált, a frontember Horváth Charlie, a gitáros Tátrai Tibor lett, a stílust pedig a funk és a soul hatotta át.
Horváth Charlie (Generál együttes), 1976
Fotó: Fortepan/Urbán Tamás
A zenekar második korszakában szintén két lemez született (Zenegép - 1977, Piros bicikli - 1979); a Generál 1999-ben, 2000-ben és 2015-ben néhány alkalommal ismét közönség elé állt.
Kiemelt kép: Révész Sándor a Generál együttes énekese a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban, 1972-ben
Fotó: Fortepan/Erky-Nagy Tibor
