|
|
|
KÁROLYI:
Túl vagyunk már ezen, mit érnek a szavak?!
Fontosabb a küldetésünk annál, hogy csak napról-napra szónokoljunk hasztalan, s élvezzük a vitát.
SZEPS:
Nem segít a beszéd, nincsen erre időnk, ne töprengjünk, ez helyzet megérett a változásra - tettek nélkül nincs esély! Ránk figyel a világ.
LÓNYAI:
Az alkalmas pillanat csupán egy bátor hőst kíván.
SZEPS:
Hiszen ezt vártuk annyian, évek hosszú során.
RUDOLF:
Hogyan gondolják?
SZEPS:
A kis népeknek önállóságra van szüksége, felség.
RUDOLF:
Szóval önök azt akarják...
KÁROLYI:
A birodalom a saját súlyától fog összeomlani!
ANDRÁSSY:
Elkerülhetetlen Ausztria és Magyarország szétválasztása, és mi azt szeretnénk, ha ön lenne a magyarok királya.
KÁROLYI:
Egy független nemzeté, amely nincsen többé alárendelve Ausztriának.
RUDOLF:
Uraim, amit önök javasolnak, az több, mint hazaárulás.
Én ezt nem tehetem!
LÓNYAI:
Felség, a birodalom halálra van így ítélve.
Ezt bizonyítják az ön cikkei.
Itt a jövő a tét, nem más, legyen vezérünk, rajta hát!
SZEPS:
Ahogy elkezdte, úgy tovább, zárjuk le a vitát! Járja végig uram, fejezze be ügyét, azt amiről annyi cikket megírt!
KÁROLYI:
Az ön bátorsága ma mindennél fontosabb, fejezze be, uram!
ANDRÁSSY:
Menjen uram tovább, akkor is, ha nehéz, ne hátráljon, az ön szíve erős!
SZEPS:
Higgye, itt a perc, hogy megválthassa álmait, útját járja tovább!
RUDOLF:
De én ezt a változást másképp képzelem el. Ami erőszak, vagy lázadás engem nem érdekel.
KÁROLYI:
Most kell gyorsan lépnünk, mert ha várunk, végünk,
Míg új távlat nyílik több száz év!
ANDRÁSSY:
Itt vérontás nélkül győzhet népünk végül, kell egy hős, egy Habsburg vér!
EGYÜTT:
Álljon élre uram ...
KÁROLYI:
Ne veszítse hitét ...
EGYÜTT:
Jöjjön velünk tovább,
ANDRÁSSY:
Ahogy eddig,
SZEPS:
Hisz az apja soha nem hallgatta végig önt.
Álljon élre uram!
EGYÜTT:
Velünk jöjjön tovább...
LÓNYAI:
Tegye, amit szeret...
EGYÜTT:
Álljon élre uram,
KÁROLYI:
Lelke szerint!
SZEPS:
Hisz a modern világ fejlődése meg nem áll.
Járja útját tovább!
ANDRÁSSY:
A magyar nép hű nagyon...
LÓNYAI:
Mindig ön mellett áll.
KÁROLYI:
Olyan hatalmas nagy a tét, ezért nincs túl nagy ár.
ANDRÁSSY:
Hogy győzhetném meg magát?
LÓNYAI:
Kell, hogy velünk legyen!
SZEPS:
Járjon útján tovább, hercegem...
LÓNYAI:
Mondja apjának: nem!
