|
|
|
(Fűszeres):
Szegfűszeg! Gyömbér!
(Zöldséges):
A spárga!
(Gyümölcsárus):
A bodza!
(Virágos):
Friss holland nárcisz, szép rózsák!
(Gyümölcsárus):
Friss gyümölcs!
(Virágos):
Színes szegfűt!
(Zöldséges):
A céklát!
(Fűszeres):
Jó csípős!
(Gyümölcsárus):
A dinnyét!
(Fűszeres):
Ungarisch!
(Zöldséges):
A répát!
(Fűszeres):
Paprikát!
(Virágos):
Á, Mozart kisasszony!
(Nannerl):
Adj Isten!
(Zöldséges):
Hogy van ma?
(Nannerl):
Jól!
(Fűszeres):
Szép jó reggelt!
(Gyümölcsárus):
Mit adhatnék?
(Zöldséges):
El voltunk hűlve, hogy hallottuk,
öccsét a herceg elküldte!
(Virágos):
Szörnyű hír ez!
(Nannerl):
Éppen, hogy fordítva: ő ment el önként,
mert Salzburg már túl szűk volt neki rég!
(Fűszeres):
Hát úton van tényleg?
(Zöldséges):
Azt kívánom, kapjon meg újból egy jó állást!
(Nannerl):
Kap majd ő!
Bárhol jártunk mi még:
Párizs, Brüsszel, Róma, Bonn –
jó nagy tömeg gyűlt körénk;
látni vágyták őt nagyon!
Boldog volt az indulás,
tudtuk, jő az új siker!
Mennybe mentünk, mindahányszor
állva tapsoltak, szép siker volt!
Én, mint egy hercegnő, s mint álomherceg, ő!
(Fűszeres):
Fűszerbors, tárkony!
(Zöldséges):
A krumpli!
(Gyümölcsárus):
A citrom!
(Virágos):
Egy csokrocska!
(Fűszeres):
Spanyol paprika!
(Gyümölcsárus):
Friss gyümölcs!
(Virágos):
Ment az apjuk is tán?
(Nannerl):
Nem, nem, itthon van.
A herceg őt el nem engedné.
(Fűszeres):
Hát egymaga indult?
(Nannerl):
A mamánkat vitte.
(Zöldséges):
És, mikor kap már egy jó kis állást?
(Nannerl):
Sajnos, hogy Münchenben minden hely foglalt volt,
átment hát Mannheimbe, ott népszerűbb.
(Arco gróf szolgája):
Utat a gróf úrnak, hajts főt és köszöntsd
az érsek kancellárját!
(Nannerl):
Jó reggel, gróf úr!
(Arco gróf):
Á, csak nem annak az elbocsátott komponistának,
annak a Wolfgang Mozartnak a nővére?
A maga testvére egy semmirekellő!
(Nannerl):
Engedelmével, gróf úr: a testvérem egy zseni.
(Arco gróf):
Éhen fog veszni!
(Nannerl):
Nem, nem!
Most a mannheimi udvarban van!
Ott a herceg vár rá, és királyi lesz a bér!
Senki másnak nem adná, tudja ő, hogy mennyit ér!
Megyek én is nemsoká, nem is érhet itt a tél!
Együtt élünk nagy vidáman,
álmunk földjén egy szebb világban,
én, mint egy hercegnő, s mint álomherceg, ő!
(Arco gróf):
Meglátjuk úgy lesz-e! Azt mondom,
nem kaphat állást az öccse most senkinél!
(Nannerl):
Honnan tudja ezt Ön?
(Arco gróf):
Az mindegy, lényeg, hogy megbánja százszor,
hogy mért nem maradt!
(Nannerl):
Tudják, hogy mit ér!
(Arco gróf):
De nem megy túl sokra, ha mindenki látja,
hogy a hercegérsek úr gátat tesz elé!
(Árusok):
A kis zseni… Mozart!
… most hontalan. Mozart!
(Nannerl):
Lesz két font krumpli,
egy jó fél font répa,
(Fűszeres közbeszól):
Citromfű! Ánizs!
(Nannerl):
egy zeller, két hagyma,
és még egy zöldhagyma.
(Virágos):
Szép szegfűt!
(Gyümölcsös):
Édes szőlő!
(Nannerl):
Hogy adja?
(Fűszeres):
Káposztát!
(Gyümölcsös):
Két krajcár.
Fehéret?
(Virágos):
Rózsacsokrot!
(Nannerl):
Pirosat.
(Fűszeres):
Jó csípős!
Ungarisch!
(Gyümölcsös):
Mit kér még?
(Nannerl):
Ez minden.
(Zöldséges):
A krumpli!
(Fűszeres):
Paprika!
(Gyümölcsös):
Köszöntem, kisasszony!
(Nannerl):
Minden jót!
(Zöldséges):
Minden jót!
(Fűszeres):
Üdvözlöm a jó papát!
(Virágos):
És hogy van ő?
(Nannerl):
Búsong és aggódik, szörnyen fáj a szíve Wolfgangért.
Minden nap több oldalt elküld néki ő.
