|
|
|
(Wolfgang):
Schikaneder!
Ez csodálatos!
(Schikaneder):
Látod, itt minden megvan,
amire csak szükséged lehet:
a kerti lak, ahol zavartalanul dolgozhatsz;
egy szép kis hölgy, aki csókjaival inspirál.
(Constanze):
Szóval itt szórakozol?!
(Wolfgang):
Constanze!
(Constanze):
Nem emlékszel, hogy Badenbe akartunk utazni?
(Wolfgang):
Tényleg... Családi kirándulást terveztünk...
(Schikaneder):
Wolfgang!
(Wolfgang):
Most nem lehet!
Most nem mehetek!
Most meg kell írnom egy operát!
(Constanze):
Ugyan, miért is szépíted – megint csak becsaptál!
Én ostoba nő, hiszek még neked!
A legszebb éveim rád pazaroltam semmiért,
hiszen hazug volt minden üres kis ígéreted,
bár azt fújod reggel-este, hogy szeretsz,
tudom, nem vagyok fontos már rég!
Csak a munkád a fő, no meg önmagad!
Neked nyűg csak az együttlét,
De akad hely, hol forog a tánc,
És ha nincs időd énrám, úgy magam kell, menjek!
Ha nem jössz, hát nem jössz – én könnyet nem ejtek!
(Wolfgang):
Egyszer majd követlek…
(Constanze):
Az nekem túl késő már!
