|
|
|
| Előadó: | Mulatós dalok |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Három deci köménymag,
Jajj de ládzsó legény vagy, Boldizsár!
Csáresz mokár, tollas kosár,
Kultiválod a pipád.
Aki nem lép egyszerre,
Nem kap mindzsát estére.
Túrós rétes, mákos rétes,
Kamázlak én téged édes.
Szép a mindzsa, mert fekete,
A jó Isten teremtette,
Szilvamagot is tett bele,
Hogy egy ördög pecegtesse,
Ha megetted a magot,
Tedd anyádba a faszod,
Kinyújtom a karomat,
Bekapod a kárómat,
Inkább legyek koldusszegény,
Csak a káróm legyen kemény!
Az én káróm szolgabíró,
A te mindzsád üveghintó,
Kinyílik az üveghintó,
Besétál a szolgabíró,
Hopp, Sári sarokra,
Kapd a káróm marokra!
Kipi-kupak, lámpakupak,
Ha megfoglak, jól megkúrlak!
Száraz kóró, gyenge nád,
Viszked-e még a mindzsád?
Ha mindzsádon csengő volna,
Úgy megkúrnám mindig szólna!
Sej, haj lapatyom,
Nyálazd meg a pamacsom!
Az én káróm olyan eres,
Mégse vagyok alezredes.
Kék méreg, zöld méreg,
Megkúrnám a nővéred!
A mindzsának nincsen álla,
Mégis kinő a szakálla,
Olyan borbély borotválja,
Kinek nincsen keze lába.
Megjelent a Népszava,
Benne van a pék fasza,
Aki nem vesz Népszavát,
Vegye be a pék faszát!
Nád nád nád,
Baszom az anyád!
Azér’ ültél az ölembe,
Viszket a picsád.
Mert hogy én tégedet nagyon szeretlek,
És baszom azt a girbe-gürbe büdös seggedet!
Ki látott már ilyen csodát,
Hogy a picsa maga dudál?
Felfújja a két pofáját,
Kidugja a szopókáját,
Libamáj, libamáj,
Bőgősnek a fasza fáj.
Az én káróm lődörgős,
Kapja be a nagybőgős!
Három tányér bableves,
Basz az anyád, ne nevess!
Fakanál, fakanál,
Apád fasza ki-bejár!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
