|
|
|
Keresek egy csendes helyet,
de ha megtalálsz, szememben
csak a fájdalmat láthatod.
A jelen jobb, mint a tegnapok,
én már régen nem mozdulok,
magamba fordulok
Vérvörös hold a sötét égen.
Mutasd az utat felfelé!
El kell mennem, messze innen,
mert kétség gyötör és nem fér belém.
Kell az élet minden kínja,
kell a fájdalom minden arca.
mert élvezem, ahogy szenvedek.
Ember vagyok, egy múló lélek
Fényünket befedi a hosszú út pora...
Halálunk ára, életünk nyomora!
Vérvörös hold a sötét égen...
Nehéz, tudom,
kitörölni a múlt fájdalmát.
Lassan látom
szürke létünk elmúlását.
Minden, tudom, hogy minden
ellenünk van, s már nincsen
semmi, mi megmentene...
Megtör a magány,
az egyedüllét magába zár.
Sosem kértem semmit, csak maradj velem!
De én kevés voltam, már érzem,
csak lemondás a részem,
de te nem az vagy, akire vártam
Fényünket befedi a hosszú út pora...
Halálunk ára, életünk nyomora!
