|
|
|
| Előadó: | Waterfall |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Peter Nádasdi Robert Mátyás |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nem, a vágytól sokkal erősebb a félelmem
Nem, nem vehetsz rá arra, hogy megtegyem.
Csak kinéztem és majdnem leszédültem
És biztos lehetsz benne, ez nem az én művem.
Ha szükséged volt valakire, aki pont olyan, mint te,
Csak hívtál és én rohantam a negyedikre.
Ó, a naplemente az erkélyről kinézve
Úgy éreztem, nincs más, csak én és te...
Épp, mikor a számat készült elhagyni a szó,
Megszólalt a kocsimban a riasztó.
Elmerengtem az erkélyről kinézve
Mondd, miért van az, hogy mindennek van vége?
Nézd, hogy miyen szép felettünk az égbolt
Rég volt szép...
Láthatod, hogy ég felettünk az égbolt,
Rég volt kék...
Hát miért engednénk elmúlni azt,
Ami oly szép volt, miért?
Rég nem emlékszem, miért is váltunk szét,
Így utólag már minden annyira szép
Volt ahogy ott álltunk kinn az erkélyen...
De bevallom, én tényleg nem emlékszem.
És most itt állok a negyediken,
Azt hiszem, hogy tényleg megteszem.
Rajtad áll, hogy velem jössz vagy sem,
Mondd, hogy jutottunk ide, kedvesem?
Láthatod, hogy ég felettünk az ég
Hát miért mondod azt,
Hogy múljon el az, ami oly szép volt,
Rég volt, szép volt, rég volt kék...
Pedig lehet, hogy csak egy percen múlott minden
Persze, neked csak úgy jött, de nekem ez volt minden
Amit el akartam érni, neked könnyű csak úgy nézni,
De nekem ezt az egészet most túl kellene élni.
Szeress még, hogy visszatérjen minden olyan kép,
Amiken még együtt éltünk, mindent, ami szép...
Volt, ahogy ott álltunk kinn az erkélyen
Most már tisztán emlékszem.
Szeress még, hogy visszatérjen minden olyan kép
Amiken még együtt éltünk mindent, ami szép.
Néhány kép visszatér,
Egy szempár visszanéz,
Egy-két, itt a vég.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
