|
|
|
| Előadó: | Utazás (Rockopera) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Kocsák Tibor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rockopera |
| Címkék: | Keressük! |
(Kapitány):
Jöjjenek mind, gyerünk, a csomagot is hozzák.
(Avron):
Ezt nem tehetik.
(Kapitány):
Rövid út lesz, kibírják.
(Cotteril):
Előbb árulják el, hová hurcolnak minket?
(Szurov):
A nagy riporter valami rosszat sejt.
Úgy látom ön most is a legrosszabbra számít.
(Rheinalder):
Ön gyermekeket, védtelen asszonyokat rémít.
(Szurov):
A férfiakról, a hősökről nem is szólván.
Induljunk már, az úti cél a határ.
(Frau Kretschmer):
Ez azt jelenti, hogy...
(Robi):
Átmehetünk végre együtt mind.
(Kapitány):
Mindenki, téged kivéve,
te visszamész Budapestre.
(Robi):
De hát én...
(Kapitány):
Te magyar vagy, te itt maradsz.
(Robi):
Baby megkereslek.
(Szurov):
Induljon, mire vár kérem.
(Lady Ashton):
Én nem mehetek.
(Frau Kretschmer):
Jöjjön, kedvesem.
(Lady Ashton):
Nekem maradnom kell.
(Szurov):
Ha nem megy, senki sem megy.
(Éva):
Öreg, szegény, hogy elintéztek.
(Öreg felkelő):
Ebben ők mesterek.
(Éva):
A tanár úr?
(Öreg felkelő):
Hallottam a hídhoz viszik, félek, baj lehet.
Kitoloncolják, vagy ne adj isten...
(Éva):
Indulok, oda megyek.
(Öreg felkelő):
Én is jövök.
(Éva):
Jártányi erőd sincs már.
Maradj itt.
Mennem kell.
Késő lesz.
Öreg, az isten megáld.
(Öreg felkelő):
Egyedül akarsz ezek ellen?
Nem lehet, nincs tovább.
A halálba rohansz bolond gyerek,
teremtőm vigyázz rá!
De talán a halál is jobb, mint a bujdosás.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
