|
|
|
| Előadó: | Utazás (Rockopera) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Kocsák Tibor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rockopera |
| Címkék: | Keressük! |
(Robi):
Ott, hol a burzsujok közt
egy proli is robbanthat bankot,
én, a franzstadti kölyök
helyből is jó vagyok.
Elvtársnők, rátok hagyom
Engelset és Marxot,
mert az osztályharctól
mindörökre elbúcsúzom.
Ott, hol tombol a tavasz,
és télen is zöldek a pálmák,
nyáron végig a plázson
bikinis szexbombák.
Hol az imperializmus
meztelen valóját,
szép kis sztriptízgörlök
mindenestől megmutatják.
Monte Carlo, szívem gyarló,
kell egy hely, hol a mosoly ingyen is kapható.
Monte Carlo,
látom pördül a rulett, s röppen egy melltartó.
Onnét hajóra szállva
pár óra Málta és Leszbosz,
ott, hol ógörög romok közt
újmódi csodákat látsz.
Hogyha hófehér homokon
homokos hajadont hajszolsz,
és a szép Brünhildák néked súgják:
(Julis, Maris):
Perverzi dajcs.
(Robi):
Ott, hol nem holmi csökevény
táncolni rockyt és rumbát,
és a kokakólát sem tiltja a Ptk.
Hol az Sztk helyett, ha beteg vagy
felcsípsz egy pulykát,
ki a fekvőkúrát testre szabva
alkalmazná.
Monte Carlo, lágy és forró,
lázas, édes és tüzes, lüktet akár egy csók.
Monte Carlo,
kint a kaszinókertben cha-cha-cha szól és mambó.
Fellép a Kessler Sisters és Mr. Perry Como,
és a szöszi tündérek illata bódító.
Pár év, s az ember lehiggad,
jön majd egy kis mademoiselle,
jó nő s a kedves papája mellesleg millionaire.
Ő majd a stafírung mellé egy luxushotelt is ad,
s nálunk a magyar vendég kedvezményt kap.
És ha uncsi a pancsi jöhet egy parti póker,
és a szemem se rebben, bármennyi legyen a tét.
Itthon tök alsó voltam, ott még lehetek joker,
És ha elbúsulnék, hazaugrom kétévenként.
A szétlőtt körúti házak,
gangon a két kis öreg,
nincs pénz, majd csomagot kapnak,
a mutter még büszke lehet.
A Fradit, ha kupáért játszik,
ott kint is megnézhetem,
egy fix, hogy ott virítok
a legjobb helyen.
Monte Carlo, ott lesz frankó,
itt most jönnek a fagyok, túl nagy a zimankó.
Monte Carlo,
mint a francia pezsgő finom és dúsan habzó,
és az üzletek polcain ott ragyog minden jó.
Monte Carlo, lágy és forró,
lázas, édes és tüzes, lüktet akár egy csók.
Monte Carlo,
kint a kaszinókertben cha-cha-cha szól és mambó,
és az üzletek polcain ott ragyog minden jó.
Kell egy napszemüveg és kell egy sportos autó,
és a zsebembe sok-sok ropogós friss bankó.
Ezer kilométer, csak az a húsz ne lenne!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
