|
|
|
| Előadó: | Utazás (Rockopera) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Kocsák Tibor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rockopera |
| Címkék: | Keressük! |
(Kálmán):
Egyetlen éjszakát még kérek én,
amíg a tavasz tova száll,
Siratlak itt egy sáros féltekén,
téged, te komisz barna lány.
Sírnak a felhők meg a fák is,
mert elhagytál egy másikért,
Te csalfa lány ez vár te rád is,
fizetni kell a májusért.
(Cotteril):
Fürdő, friss ing, tea és jó szivar,
mint otthon, bár az még odébb egy gondolattal.
Egy olcsó kis dallam, pár hang a zongorán,
a békét hozza el, bárhol jár.
Bolond világ, mely önmagát pusztítja el,
és nincs megállj,
gyilkolnod kell, azért, hogy élj,
te lősz vagy ő lő rád.
Az értelem, a kultúra tűnő délibáb, látsz-e mást,
a terror győz, a hitványság saját, átkozott fajtánk.
Diana!
(Lady Ashton):
Igen?
(Cotteril):
Jöjjön, beszélnünk kell.
Ez a Fleming...
(Lady Ashton):
Igen?
(Cotteril):
Éppúgy angol, mint a zongorista, ott bent.
A helyzetünk eléggé kényes,
és szívesen segítenék.
(Lady Ashton):
De kedves Hugh, nem értem.
Mi történt?
(Cotteril):
Jobb, ha felmegy hozzá.
(Lady Ashton):
Épp oda készültem.
(Rheinalder):
Jó illatok, jó zene.
(Rheinalderné):
Emlékezz rá, hogy hol vagyunk.
(Avron):
Csak börtön ez.
(Robi):
Hová mehetsz?
(Herr Kretschmer):
A csapda ránk zárult.
(Rheinalder):
Ha mást csinálsz, mint jó képet vágsz...
(Avron):
Az egészhez.
(Frau Kretschmer):
Csak rosszabb lesz.
(Rheinalderné):
De meddig még?
(Avron):
A tisztesség...
(Együtt):
Nem számít ezeknek.
(Szurov):
Jó estét kívánok.
Mért állnak kérem, üljünk asztalhoz,
ha nincs ellenükre, uborkát, vodkát hozz.
(Csepege):
Igenis.
(Szurov):
Csak bátran hölgyeim,
nincs mitől félniük,
a bajtársaim mind derék fiúk.
(Csepege):
Itt is vagyunk.
(Szurov):
Vodkát, hölgyek?
Önnek töltsek?
(Rheinalderné):
Köszönöm, én nem.
Hisz látja jól.
(Szurov):
Bocsánat, persze.
(Kapitány):
Tavaris major na zdarovje.
(Szurov):
Akkor igyunk, igyunk önökre.
(Herr Kretschmer):
Proszit.
(Rheinalder):
Hello.
(Falucci):
Kedves egészségedre.
(Csepege):
Az ételt! Az elvtársak már biztos éhesek.
(Szurov):
Várj még, ráér, nincs itt még mindenki,
a szép angol lady. És persze Mr. Fleming.
(Cotteril):
Ő már lepihent, azt mondta nincs jól.
(Szurov):
Ezt őszintén sajnálom,
nincs orvos a környéken nincs sehol.
(Lady Ashton):
Jó estét.
(Szurov):
Lady Ashton.
(Lady Ashton):
Igen?
(Szurov):
Üdvözlöm.
Fleming úr hallom beteg.
(Lady Ashton):
Csak lázas.
(Szurov):
Egy kis nátha magas lázzal,
de hátha mégis más.
(Lady Ashton):
Értek hozzá, ápolónő voltam a háború alatt.
(Szurov):
Hát akkor nincs baj,
Fleming úr sorsa
úgy tűnik jó kézben van már.
(Csepege):
Őrnagy elvtárs,
most már tálalhatnánk kérem, kihűl.
(Robi):
Bélszín á la Csepege, ez lesz a főfogás.
(Cotteril):
Nem mondom, most jól esne egy csirkepaprikás.
(Herr Kretschmer):
Az ilyesmi az tudja, kétszer csíp.
(Frau Kretschmer):
Borzasztó vagy, Hanzi.
(Herr Kretschmer):
Ez csak vicc.
(Cotteril):
Kedveli-e őrnagy úr a jó magyar konyhát?
(Szurov):
Kissé talán fűszeres, de mindez megszokás.
(Herr Kretschmer):
Imádom, mert zaftos, ízletes.
(Szurov):
De visszatérve önökre,
igyunk a derék Flemingre.
(Falucci):
Nem is evett szegényke.
Fel kéne tán vinnie.
(Robi):
Ráér hiszen régen alszik már.
(Szurov):
Ez a Fleming.
Hallottam már valahol.
Ismerős név.
(Cotteril):
A penicillin felfedezője.
(Szurov):
A penicillint egy orosz fedezte fel.
Mint ahogy miénk a legtöbb nagy találmány,
elsők vagyunk mindenben.
(Rheinalder):
Ön hol tanult meg ilyen jól angolul, őrnagy?
(Szurov):
Kanadában, ott éltem egy ideig én.
Dekadens ország, de az emberek nagyvonalúak,
s a tél szebb, mint a Don mentén.
Ott távol Moszkvától más minden szó,
más törvény mást ígér.
De a zemljá mátyuska szólít és vár,
és a tékozló visszatér.
Mért, mért, hogy is tudnák mért.
Van önök közt, ki keresztet vet, ha meglát,
Azt hiszi tán, a sátán én vagyok.
És itt ez a vérző talpalatnyi ország,
Átkoz minket élő s holt.
Én Sztálingrádtól jöttem Budapest faláig,
Végigharcoltam az egész háborút.
Mint felszabadító jöttem,
s egy jó magyar ember,
A lábamba vasvillát szúrt.
Itt távol Moszkvától vérünk mért hull,
Gránát mért zúdul ránk.
Ó zemljá mátyuska távol vagy már,
Itt gyilkost rejt minden ház.
Mért, mért, mondja meg mért?
Mért?
(Lady Ashton):
Azt kérdi, tőlem kérdi mért van mindez?
Mert gyűlölik, gyűlölik.
(Szurov):
De mért?
(Avron):
Lövések.
(Herr Kretschmer):
Mi lehet?
(Rheinalderné):
Hová bújjunk?
(Robi):
Itt harc lesz.
(Billy):
Jönnek az ENSZ-ek, vesznek a ruszkik.
(Rheinalderné):
Billy fogd be a szád.
(Szurov):
Ugyan már, semmi baj.
A fiú bátrabb sokaknál.
Csak egy kis tűzharc az útakadálynál,
meglátják vége lesz hamar.
(Kapitány):
A szemét lesből támadt ránk,
felgyújtott egy autót.
(Altiszt):
Jevrenko is sebet kapott.
(Kapitány):
Ez pedig már félholt.
Eltaposunk mocsok féreg, véged.
Így pusztul a gyilkos mind.
(Péter):
Tudtam, hogy eljössz, elviszel innen,
itt vagy hát anyám.
(Szurov):
Szédült bolond, hőst játszhatott.
Bolond gyerek, bolond.
Nos Lady Ashton hát ez a háború,
a gyűlölet ide vezet.
Hát ide vezet a gyűlölet.
Mirtse Korinna és Balázs Mihály már harmadik közös dalukat hozzák ki Korinna és UTAZØ néven. Két versmegzenésítés után ezúttal a vadiúj Zavar dalszövege saját szerzemény, ami ráadásul egy nem mindennapi témát boncolgat.
Szinte mindenkivel előfordult már élete során, hogy megmagyarázhatatlan okból rátört egy belső kényszer, ami arra ösztönözte, hogy megigazítson, helyre rakjon, kisimítson valamit. Belénk van kódolva a szimmetriára, párhuzamokra való törekvés, egyszerűen jólesik a szemnek, ha szabályosan állnak a tárgyak az asztalon, vagy ha a lábtörlő pontosan párhuzamos a küszöbbel. Az ilyen kényszerekre egyre általánosabb lett nemes egyszerűséggel rámondani, hogy „ne törődj vele, csak az OCD-m”, bele sem gondolva, hogy milyen lehet annak a bőrében lenni, aki tényleg szenved az obszesszív-kompulzív zavartól.
„Talán pont azért, mert ennyire elcsépelt lett az OCD kifejezés, sokan nem tudják felmérni, hogy mennyire megnehezíthet egy életet. Aki pedig ettől szenved, egyedül érzi magát, mert nem mer beszélni a helyzetéről.
Kiskorom óta jelen vannak kényszercselekvések az életemben, és mindig próbáltam elrejteni őket. Elkezdtem fórumokon olvasgatni az OCD-vel élők tapasztalatairól, és összeszorult a szívem, hogy mennyi embert érint ez az egész, ráadásul sokkal súlyosabban, mint amennyire nálam valaha is jelen volt.
Ismeretlenek és névtelenek voltak, mégis úgy éreztem, van egy láthatatlan kapocs, ami összeköt velük. Legszívesebben mindannyiukat megöleltem volna. Úgyhogy most ez a dal az én ölelésem feléjük.”
– mesélt a dal központi témájáról Korinna. A producer, Balázs Mihály (UTAZØ) ezúttal a hangszerelésen kívül a zeneszerzésben is oroszlánrészt vállalt, ugyanis a páros eddigi dalaitól eltérően most a zene született meg először, és később a dalszöveg.
„Szeretem az olyan popdalokat, amiknek az alapja egy akusztikus gitár, vagy valami klasszikusabb hangszer, és már régóta a fejemben motoszkált, hogy szeretnék egy lendületesebb dalt írni, ami így kezdődik. Ezt egy picit modernebb köntösbe bújtattuk, és amikor Kori ráírta a dalszöveget, továbbfejlesztettük olyan zenei megoldásokkal, amik a szöveg témáját erősítik. Jó, amikor egy dal ennyire könnyen megszületik.”
– így emlékszik vissza a dal keletkezésére Balázs Mihály.
Az energikus, erőteljes, pörgős zenei környezet miatt a Zavar nem kesereg a problémákon, hanem rájuk rúgja az ajtót.
„Amint meghallottam a zenét, azonnal beleszerettem, de még nem tudtam, miről szóljon a dal. Misi javasolta, írjak arról, ami minden nap ott van velem, mégsem beszéltem még róla soha. Pár óra múlva ott volt feketén-fehéren a Zavar szövege. Ezt már ki kellett üvöltenem magamból.”
Zavar a zenei megosztókon itt.
Korinna a közösségi médiában:
https://linktr.ee/mirtsekorinna
Spotify → http://bitly.ws/SMDe
Tiktok → https://bitly.ws/3ic4w
Instagram → http://bitly.ws/SMec
UTAZØ a közösségi médiában:
Spotify → http://bitly.ws/SMDu
Instagram → http://bitly.ws/SMeJ
Tiktok → http://bitly.ws/SMWp
Facebook: https://bitly.ws/3ic4I
