|
|
|
| Előadó: | Utazás (Rockopera) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Kocsák Tibor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rockopera |
| Címkék: | Keressük! |
(Kálmán):
Egyetlen éjszakát még kérek én,
amíg a tavasz tova száll,
Siratlak itt egy sáros féltekén,
téged, te komisz barna lány.
Sírnak a felhők meg a fák is,
mert elhagytál egy másikért,
Te csalfa lány ez vár te rád is,
fizetni kell a májusért.
(Cotteril):
Fürdő, friss ing, tea és jó szivar,
mint otthon, bár az még odébb egy gondolattal.
Egy olcsó kis dallam, pár hang a zongorán,
a békét hozza el, bárhol jár.
Bolond világ, mely önmagát pusztítja el,
és nincs megállj,
gyilkolnod kell, azért, hogy élj,
te lősz vagy ő lő rád.
Az értelem, a kultúra tűnő délibáb, látsz-e mást,
a terror győz, a hitványság saját, átkozott fajtánk.
Diana!
(Lady Ashton):
Igen?
(Cotteril):
Jöjjön, beszélnünk kell.
Ez a Fleming...
(Lady Ashton):
Igen?
(Cotteril):
Éppúgy angol, mint a zongorista, ott bent.
A helyzetünk eléggé kényes,
és szívesen segítenék.
(Lady Ashton):
De kedves Hugh, nem értem.
Mi történt?
(Cotteril):
Jobb, ha felmegy hozzá.
(Lady Ashton):
Épp oda készültem.
(Rheinalder):
Jó illatok, jó zene.
(Rheinalderné):
Emlékezz rá, hogy hol vagyunk.
(Avron):
Csak börtön ez.
(Robi):
Hová mehetsz?
(Herr Kretschmer):
A csapda ránk zárult.
(Rheinalder):
Ha mást csinálsz, mint jó képet vágsz...
(Avron):
Az egészhez.
(Frau Kretschmer):
Csak rosszabb lesz.
(Rheinalderné):
De meddig még?
(Avron):
A tisztesség...
(Együtt):
Nem számít ezeknek.
(Szurov):
Jó estét kívánok.
Mért állnak kérem, üljünk asztalhoz,
ha nincs ellenükre, uborkát, vodkát hozz.
(Csepege):
Igenis.
(Szurov):
Csak bátran hölgyeim,
nincs mitől félniük,
a bajtársaim mind derék fiúk.
(Csepege):
Itt is vagyunk.
(Szurov):
Vodkát, hölgyek?
Önnek töltsek?
(Rheinalderné):
Köszönöm, én nem.
Hisz látja jól.
(Szurov):
Bocsánat, persze.
(Kapitány):
Tavaris major na zdarovje.
(Szurov):
Akkor igyunk, igyunk önökre.
(Herr Kretschmer):
Proszit.
(Rheinalder):
Hello.
(Falucci):
Kedves egészségedre.
(Csepege):
Az ételt! Az elvtársak már biztos éhesek.
(Szurov):
Várj még, ráér, nincs itt még mindenki,
a szép angol lady. És persze Mr. Fleming.
(Cotteril):
Ő már lepihent, azt mondta nincs jól.
(Szurov):
Ezt őszintén sajnálom,
nincs orvos a környéken nincs sehol.
(Lady Ashton):
Jó estét.
(Szurov):
Lady Ashton.
(Lady Ashton):
Igen?
(Szurov):
Üdvözlöm.
Fleming úr hallom beteg.
(Lady Ashton):
Csak lázas.
(Szurov):
Egy kis nátha magas lázzal,
de hátha mégis más.
(Lady Ashton):
Értek hozzá, ápolónő voltam a háború alatt.
(Szurov):
Hát akkor nincs baj,
Fleming úr sorsa
úgy tűnik jó kézben van már.
(Csepege):
Őrnagy elvtárs,
most már tálalhatnánk kérem, kihűl.
(Robi):
Bélszín á la Csepege, ez lesz a főfogás.
(Cotteril):
Nem mondom, most jól esne egy csirkepaprikás.
(Herr Kretschmer):
Az ilyesmi az tudja, kétszer csíp.
(Frau Kretschmer):
Borzasztó vagy, Hanzi.
(Herr Kretschmer):
Ez csak vicc.
(Cotteril):
Kedveli-e őrnagy úr a jó magyar konyhát?
(Szurov):
Kissé talán fűszeres, de mindez megszokás.
(Herr Kretschmer):
Imádom, mert zaftos, ízletes.
(Szurov):
De visszatérve önökre,
igyunk a derék Flemingre.
(Falucci):
Nem is evett szegényke.
Fel kéne tán vinnie.
(Robi):
Ráér hiszen régen alszik már.
(Szurov):
Ez a Fleming.
Hallottam már valahol.
Ismerős név.
(Cotteril):
A penicillin felfedezője.
(Szurov):
A penicillint egy orosz fedezte fel.
Mint ahogy miénk a legtöbb nagy találmány,
elsők vagyunk mindenben.
(Rheinalder):
Ön hol tanult meg ilyen jól angolul, őrnagy?
(Szurov):
Kanadában, ott éltem egy ideig én.
Dekadens ország, de az emberek nagyvonalúak,
s a tél szebb, mint a Don mentén.
Ott távol Moszkvától más minden szó,
más törvény mást ígér.
De a zemljá mátyuska szólít és vár,
és a tékozló visszatér.
Mért, mért, hogy is tudnák mért.
Van önök közt, ki keresztet vet, ha meglát,
Azt hiszi tán, a sátán én vagyok.
És itt ez a vérző talpalatnyi ország,
Átkoz minket élő s holt.
Én Sztálingrádtól jöttem Budapest faláig,
Végigharcoltam az egész háborút.
Mint felszabadító jöttem,
s egy jó magyar ember,
A lábamba vasvillát szúrt.
Itt távol Moszkvától vérünk mért hull,
Gránát mért zúdul ránk.
Ó zemljá mátyuska távol vagy már,
Itt gyilkost rejt minden ház.
Mért, mért, mondja meg mért?
Mért?
(Lady Ashton):
Azt kérdi, tőlem kérdi mért van mindez?
Mert gyűlölik, gyűlölik.
(Szurov):
De mért?
(Avron):
Lövések.
(Herr Kretschmer):
Mi lehet?
(Rheinalderné):
Hová bújjunk?
(Robi):
Itt harc lesz.
(Billy):
Jönnek az ENSZ-ek, vesznek a ruszkik.
(Rheinalderné):
Billy fogd be a szád.
(Szurov):
Ugyan már, semmi baj.
A fiú bátrabb sokaknál.
Csak egy kis tűzharc az útakadálynál,
meglátják vége lesz hamar.
(Kapitány):
A szemét lesből támadt ránk,
felgyújtott egy autót.
(Altiszt):
Jevrenko is sebet kapott.
(Kapitány):
Ez pedig már félholt.
Eltaposunk mocsok féreg, véged.
Így pusztul a gyilkos mind.
(Péter):
Tudtam, hogy eljössz, elviszel innen,
itt vagy hát anyám.
(Szurov):
Szédült bolond, hőst játszhatott.
Bolond gyerek, bolond.
Nos Lady Ashton hát ez a háború,
a gyűlölet ide vezet.
Hát ide vezet a gyűlölet.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
