|
|
|
| Előadó: | Utazás (Rockopera) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Kocsák Tibor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rockopera |
| Címkék: | Keressük! |
(Csepege):
Dobre vecser őrnagy elvtárs,
meghoztam a vodkát, uborkát.
Önöknek pedig mit hozhatok?
(Herr Kretschmer):
Nekünk pálinkát.
(Frau Kretschmer):
No de Hanzi!
(Szurov):
Merre járt, Lady Ashton?
Az utcán ilyenkor veszélyes.
Máskor tőlem kérjen kíséretet.
(Lady Ashton):
Halat rendeltem holnapra.
(Cotteril):
A búcsúebéd halászlé lehetne.
Feltételezve persze, hogy megjön az engedély.
(Szurov):
Ha semmi nem jön közbe, van rá esély.
(Lady Ashton):
Megyek, elmondom Fleming úrnak is.
(Rheinalderné):
Örülni fog, úgy gondolom.
Egy halászlétől rendbe jön szegény.
(Csepege):
Halászlé?
Gyerünk lányok, igyekezzetek,
mozgás, mozgás!
(Szurov):
Muzsikát, tavaris Kálmán.
Ismerik ugye Kálmán urat?
A helyi intelligencia képviselője.
(Kálmán):
Ja.
(Szurov):
Na zdarovje!
Kálmán úr,
ha lehetne egy kicsit tüzesebbet, gyorsabbat.
(Billy):
Apu, ez rocky.
(Susie):
Juhé.
(Csepege):
Kálmánkám, a jó isten áldja meg,
nehogy már jazz-t játsszon itt nekem
az őrnagy elvtárs úrnak.
(Kálmán):
Most mi baja van?
Gyorsnak ez is gyors, nem?
Szurov:
Várj csak! Azt játszd, hogy...
(Kálmán):
Hát mér nem ezzel kezdte?
Meg van ez, egy séróban.
Szergej, szálljál be azzal a harmonikával,
mert kinyomom a szemed,
aztán mehetsz, amerre látsz.
(Szurov):
Faluvégen él egy lány,
fehérebb a rózsánál,
átfognám a nádszál derekát,
táncba vinném Dusenykát.
Iris a neve, ugye?
(Rheinalderné):
Igen.
(Szurov):
Akkor ezt Irisra isszuk.
Faluvégen szép kislány,
csillogóbb a harmatnál,
átfognám a sej-haj derekát,
táncba vinném Másenykát.
Most maga jön.
Frau Kretschmer:
Gredchen.
(Szurov):
Gredchen.
És most Lady Ashton, Diana,
ha meg nem sérteném...
Van-e nála büszkébb lány?
Ragyogóbb a gyémántnál.
Átfognám a nádszál derekát,
de mit tegyek, ha meg sem lát?
(Avron):
Újból és újból lövések.
(Frau Kretschmer):
Vége már sose lesz ennek.
(Kapitány):
Tavaris major jöjjön ki, kérem.
(Szurov):
Hagyj most!
(Kapitány):
Muszáj jönnie.
(Rheinalderné):
Bill, Susan, felmentek azonnal!
(Billy):
Mama, hadd maradjunk, kérlek.
(Susie):
Nem megyek sehova, táncolni szeretnék.
(Rheinalderné):
Ne halljak ellenkezést.
(Szurov):
Kapitány, neked kell megtenned.
Én nem tudom, én nem vagyok rá képes.
(Kapitány):
Igenis, tavaris major.
(Cotteril):
Mi volt ez?
Ha megkérdezhetem.
(Szurov):
Csak egy ló, a lovam.
A fél életem.
A Don mellől vonattal hozattam ide.
Három napig utazott, hogy velem legyen.
De itt nincsenek sztyeppék,
minden házban ellenség,
nincs itt más csak gránát és vasvilla.
(Cotteril):
Mi mindannyian együtt érzünk önnel.
(Szurov):
A fenébe az együttérzésükkel.
Mért hallgat a muzsika?
Menj, hívd be a fiúkat!
Mind jöjjenek, igyanak.
Igyanak a barátainkkal vodkát.
Na zdarovje!
Kérdezhetek valamit?
Ezt nem a rendőr kérdezi.
Szereti azt a férfit?
Szereti?
(Lady Ashton):
Fleming urat kérdi?
(Szurov):
Csak kedveli?
Ennyi az egész?
(Lady Ashton):
Beteg.
(Szurov):
Mi a baja?
(Lady Ashton):
Na ez már rendőri kérdés.
(Szurov):
Ezt ugye felismeri?
(Lady Ashton):
Persze. Nem tudtuk, hova tűnhetett.
(Szurov):
Itt fegyvert hordani bűncselekmény.
(Lady Ashton):
Tudja, hogy milyenek az angolok.
Mindenhol banditáktól tartunk.
(Szurov):
De ez egy orosz pisztoly.
Hol szerezte Fleming úr?
Netán Budapesten, hol folyt a harc?
(Lady Ashton):
Ön berúgott, kedves őrnagy.
Ha holnap felébred, az egész világot gyűlöli majd.
És megbánja, hogy ártatlanokat gyanúsítgat.
(Szurov):
Reméltem, nagyon reméltem,
hogy beszélni fognak.
Vagy elmenekülnek, mert az is vallomás.
(Lady Ashton):
Nincs semmiféle vallomás.
És most elmehetek?
(Szurov):
Talán ha más korban élnénk, ha egyszer...
(Lady Ashton):
Ön is tudja jól, az a "ha" lehetetlen.
(Szurov):
Ha még egy "ha" is lehetetlen,
miféle remény marad?
Tudja, Kanadában ismertem egy lányt,
miatta nem mehetek haza.
A repülőtérre sem kísérhetett ki,
a gépből mégis integettem sokáig.
Ez a mi korunk igazi baja, integetünk,
de senki nem integet vissza.
Tánc!
(Csepege):
Segíthetek, hölgyeim?
(Cotteril):
Jön, Kretschmer?
(Herr Kretschmer):
Ja vohl.
A Fonogram-életműdíjas Soltész Rezső az M5 Húrokon írt történelem című műsorában mesélt életéről és karrierjéről. "Ötven éve van jelen a zenei színpadokon, számtalan műfajt kipróbált, és az derült ki, hogy a romantikus dalokkal éri el a legnagyobb sikereit. Az 1981-es Táncdalfesztivál óta pedig azt javasolja mindenkinek, hogy 'Szóljon hangosan az ének'. Az előadó, akiről senki nem tud rosszat mondani. Egykori híres frizurája miatt itthon és a KGST országaiban nők sokasága rajongott érte. A frizura ment, Rezső maradt" - szól az epizód leírása.
Soltész Rezső-dalszövegek itt.
"A 'Húrokon írt történelem' valóban része az életünknek. Megtisztelve érzem magam, hogy részt vehettem a sorozatban, és köszönöm a lehetőséget. Külön köszönöm Lacinak a beszélgetést és Péternek a barátságot! Egy élmény volt veletek..."
- írta Soltész Rezső közösségi oldalán.
A Húrokon írt történelem a magyar beat-pop-rock történelem legendás előadóinak életútinterjú-sorozata. A zenészek pályafutásuk kezdetétől a rendszerváltoztatásig tartó évtizedek társadalmi, politikai, kulturális környezetéről mesélnek, sztoriznak, nevetnek és könnyeznek. Élettörténeteik egy olyan korszakba visznek vissza bennünket, amikor a könnyűzene a lázadás, az őszinte önkifejezés eszköze és egy jobb világ ígérete volt. A művészek beszélgetőpartnere és a sorozat producere Szabó László.
Forrás: fonogram.hu
Fotó: Soltész Rezső Facebook
