


| Előadó: | heni |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Fodor Ákos John Kander |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Molina:
A neve Gabriel. Pincér. Kedvel, a barátjának tart. Néha ír:
Gabriel:
Kedves Molina!
Én sajnálom ám, hogy az van, ami van,
Vétlen vagy biztosan!
Te jó ember vagy! S kívánom, az maradj!
Molina:
Köszönöm! Te minden vendéghez ilyen kedves vagy?
Gabriel:
És úgy bánt az, hogy sohasem köszöntem meg neked
Filmeket, könyveket, szép szavadat,
Mi szívemben élő emlék lett…
Hát ezt bánom nagyon!
Molina:
Sokat dolgozol… Soha nincs egy szabad estéd?
Gabriel:
És tudnod kell, hogy mennyire bánt,
Hogy fájó vágyad iránt
Nincs bennem, csak közöny,
S ez nem örömözön, tudom.
Molina:
Van két jegyem a balettra.
Gabriel:
De a tűz, s jég, de a föld és ég nincs messzebb.
Hát mi mást tehetnék?
Molina:
Talán eljöhetnél velem…
Gabriel:
Sajnálom! Igen, nagyon.
Molina:
Fura. Nem érzem jól magam. A gyomrom… Azt hiszem, lefekszem egy kicsit.
Valentin:
Első csajom…
Ez az emlék él még, bizony!
Foghíjnyi telken ott fekszünk ketten, meg egy barátom.
Lehet, hogy ronda, valószínű,
Akkor is első a csuda nő, érzem és látom,
Ahogy ajka szív, és karja, combja átölel!
Gabriel: Valentin:
És tudnod kell, hogy mennyire bánt,
Hogy fájó vágyad iránt…
Első csajom…
Ez az emlék élénk, bizony!
Nincs bennem, csak közöny,
S ez nem örömözön…
Tudom… Foghíjnyi telken ott fekszünk ketten,
Vagy sejtem… Meg egy barátom.
De a tűz, s jég, Lehet, hogy ronda, sőt valószínű,
De a föld és ég nincs messzebb… Akkor is első, akkor is nő,
Mi mást tehetnék?
Sajnálom, felettébb sajnálom! Ma is érzem, látom,
Karral, combbal átölel!
Köszönt: Gabriel Átölel…



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.