|
|
|
| Előadó: | heni |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Fodor Ákos John Kander |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Molina:
A neve Gabriel. Pincér. Kedvel, a barátjának tart. Néha ír:
Gabriel:
Kedves Molina!
Én sajnálom ám, hogy az van, ami van,
Vétlen vagy biztosan!
Te jó ember vagy! S kívánom, az maradj!
Molina:
Köszönöm! Te minden vendéghez ilyen kedves vagy?
Gabriel:
És úgy bánt az, hogy sohasem köszöntem meg neked
Filmeket, könyveket, szép szavadat,
Mi szívemben élő emlék lett…
Hát ezt bánom nagyon!
Molina:
Sokat dolgozol… Soha nincs egy szabad estéd?
Gabriel:
És tudnod kell, hogy mennyire bánt,
Hogy fájó vágyad iránt
Nincs bennem, csak közöny,
S ez nem örömözön, tudom.
Molina:
Van két jegyem a balettra.
Gabriel:
De a tűz, s jég, de a föld és ég nincs messzebb.
Hát mi mást tehetnék?
Molina:
Talán eljöhetnél velem…
Gabriel:
Sajnálom! Igen, nagyon.
Molina:
Fura. Nem érzem jól magam. A gyomrom… Azt hiszem, lefekszem egy kicsit.
Valentin:
Első csajom…
Ez az emlék él még, bizony!
Foghíjnyi telken ott fekszünk ketten, meg egy barátom.
Lehet, hogy ronda, valószínű,
Akkor is első a csuda nő, érzem és látom,
Ahogy ajka szív, és karja, combja átölel!
Gabriel: Valentin:
És tudnod kell, hogy mennyire bánt,
Hogy fájó vágyad iránt…
Első csajom…
Ez az emlék élénk, bizony!
Nincs bennem, csak közöny,
S ez nem örömözön…
Tudom… Foghíjnyi telken ott fekszünk ketten,
Vagy sejtem… Meg egy barátom.
De a tűz, s jég, Lehet, hogy ronda, sőt valószínű,
De a föld és ég nincs messzebb… Akkor is első, akkor is nő,
Mi mást tehetnék?
Sajnálom, felettébb sajnálom! Ma is érzem, látom,
Karral, combbal átölel!
Köszönt: Gabriel Átölel…
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
