|
|
|
Születnek és halnak érzéki múzsák
bimbóznak majd elszáradnak bíborvörös rózsák
A szívünket sok öröm és letargia látja
hisz az érzelmeinket fájdalom és derű váltja
Sötét szobám négy falát egy mécses fénye bejárja
ám csupán idő kérdése mikor alszik ki lángja
Lassan látom hogy alakul minden szabályos körökké
mi elkezdődik egyszer véget ér nem tart örökké
Én nagyon sok dologban próbáltam és tudtam bízni bár
annak ki mély sebet ejtett nem tudtam hinni már
Szenvedések fájdalmak ki tudja meddig tartanak
az évek nagyon sokszor saját magunk ellen vallanak
Idővel vízzel megtelik minden kiszáradt öböl
és a boldogtalanságot felváltja egy újabb gyönyör
Nevezhetnénk dezsávűnek ám az élet nem így működik
hisz minden lakás más hova új házigazda költözik
A természet is évszakonként más külsőbe öltözik
meg lehet minden más ám egyben semmi sem különbözik
Az érzelmekben ritka ki szívét kulcsra zárja
és a kimondhatatlan szerelmet mély kötődés váltsa
Egyszer minden véget ér ám van mi szebbe csaphat át
a bennünk lakó lélek az mi ennek szab határt
Az élet fájdalomban eléggé gazdag ám
jövőnkre nézve sok tapasztalatot adhat át
A boldogság csak akkor jön ha igaz lábon áll bár
semmiképp sem örökké ám hosszútávon rád vár
Vannak kiknek szemét a hazugság nem bántja
és ott van az ki meredt szemmel nézi mégse látja
Ha mást adsz mint ami vagy semmit sem ér az egész
igaz megszerezni könnyű viszont megtartani nehéz
A boldogságért tegyél nem elég ha szimplán remélsz
mert az élet buktatókat rejt bármerre mész
A szárnyak mik kinyúlnak előbb utóbb földre hullnak
nehéz megjósolni vajon, hogy mit hoz majd a holnap
Hidd el nekem ne bánkódj a kukákba dőlt tervekért
a vég egyben egy kezdemény így ragaszkodj az elvekért
Az élet ismétlődő ciklusonként mintaszerű
röpke gyorsasággal váltja egymást fájdalom s derű
Sok minden csak fénylik hisz kevés köztük az arany
értékállósága attól függ kinek mennyit ér szavam
Voltak jó barátok rosszban de főleg inkább jóban
ha baj volt mind eltűntek magam voltam minden gondban
Ám a tengeremnek vize már más partok szélét mossa
megváltoztak az idők bennem létrejött egy rosta
Csodál tudom vannak és hogy gyakran előfordul
ám a kövek közti olló előbb utóbb kicsorbul
Az évek elteltével lassan helyre áll a norma
az idő haladtával megkerül minden zsák foltja
Sok embernek elég csupán minden tortából egy szelet
ám így nem lesz ki üsse hátad ha a falatot félre nyeled
Ha használod az eszed az erő ott lesz veled
így a szavak közti rímek értelmét biztos megleled
Az esemény beharangozója így szólt.
A februári Zene x Mozgás esten három művészeti ág találkozott. Zene, tánc és színház is szerepet kapott.
Grecsó Zoltán vendége a Forte Társulat volt, akik színházi darabok táncos feldolgozásait adják elő. Repertoárjukban szerepelnek Petőfi Sándor és Borbély Szilárd drámák, de készítettek feldolgozást Lars von Trier Táncos a sötétben című filmjéből is. Grecsó Zoltán Horváth Csaba koreográfussal beszélgetett, a társulat pedig természetesen bemutatóval is készült a nézőknek.
Az esthez társult az A Dal felfedezettje, Petruska András. Ő zenélt a Forte Társulat performansza alatt, de muzsikált a fiatal tehetség, Géem is.
Az esemény a Petőfi 200 Emlékév keretében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.
Petruska András két nagylemezzel és két EP-vel a diszkográfiájában, az A Dal felfedezettjeként is ismert a közönség számára. Az ő játékát és a tehetségkutatót megjárt Trouble in My Mind című dalt önálló előadásban is élvezhettük, s Petruska muzsikája szolgált aláfestőként a Forte Társulat műsorához is.
- Választottam egy olyan szakmát magamnak, amelyben ki tudok teljesedni és jól tudom érezni magam bárhol a világon, ahová leraknak. Nincsenek ennél nagyobb álmaim az életben
- vallja a művészetéről, a zenéről Petruska.
Petruska adatlapját itt találod.
Az este és a beszélgetés folyamán Petruska minimális betekintést engedett önmagába, a zenéhez való hozzáállásába és mély gondolataiba, amelyek irányítják a némiképp arisztokrarikusra vett karaktervonásait.
- Nem szeretem a gondolatolvasást
- vallja Petruska.
Vagyis jobban teszi a közönség, ha nem akarja megfejteni azt, hogy milyen ember is igazából Petruska.
A programban színházi darabok zenés-táncos feldolgozása szerepelt és persze a hangulatos pódiumbeszélgetés, melyet most is – mint minden korábbi tánc-témájú estet – Grecsó Zoltán táncművész moderált a tőle már megszokott barátságos és felkészült formában.
Horváth Csaba, a Forte Társulat művészeti vezetője és koreográfusa mesélt arról, hogy az A38-on látott performansz két fiatal tehetsége szerepel abban a darabban is, amelyet a veszprémi Hangvillában visz színpadra a társulat. Ez pedig a Petőfi-emlékév kapcsán az egyik leginkább kardinális darab a költő-óriástól: A helység kalapácsát rendezi, fizikai színház formájában.
Ebben - még ha drámai darabról is van szó - a szereplők ugyanannyira fejezik ki a testükkel, mint a szavak szintjén a mondandójukat. Ez különlegesebbé és élvezhetőbbé teszi az előadást. Tánc, zene, színház és próza közöséből áll össze az, amit fizikai színháznak neveznek.
A fiatal tehetség, Géem zeneiségére már a kétezres évek közepén is azt mondtuk volna, hogy hálószoba-pop.
Ültünk az albérletben délután háromkor, hatalmas semmitttevés és világmegváltó gondolatok közepette, egy üveg bor bódító társaságában és trip-hopot hallgattuk. Portishead-et vagy Flunk-ot. És rettentően fontosnak éreztük magunkat. És szükségünk volt erre az elvonulásra, a csendre, a megnyugvásra, a tűnődésre.
De lehetne Géem műfaja a fürdőszoba-pop is. Előbbi azért illik jobban Géem zenéjére, mert Csillapító című klipje egyszálgitáros elmélkedés egy hálószobából. Álomvilágból, merengőn, padlót bámulón gondolatait dúdolva, gitárját pengetve. Ez a fajta muzsika napjaink életritmusát nulla százalékban tükrözi. Ugyanakkor felsejlik benne valami, ami arra enged következtetni: generációjának – és mindazoknak, akiket korosztályán túl is képes megszólítani – igenis szüksége van erre a lassan hömpölygő, magvas gondolatoktól mentes, merengő gondolat-folyamra.
Éppen azért, mert iszonyatos tempót diktálnak a hétköznapok. És jobb, ha olykor megállunk egy ilyen nóta felett tanakodva. Segít kiszakadni a pörgésből és némi digitális detox-ban részesít. Reménykeltő, hogy Géem generációja számára sem minden a technológiáról szól. Tekintve, hogy napjainkban óriási nosztalgia uralkodik a világban zeneileg, érzésekben, hangulatokban, emlékekben, nem is túlzottan idegen a közönségtől, hogy azonosuljon Géem-el.
Ez a múltba révedés pedig az ezredforduló utáni évekre hatványozotton vonatkozik. Elhitte az emberiség, hogy nagy és pozitív változások elé néz, hogy a világ jobb hely lesz, mint volt. Aztán kaptunk a nyakunkba klímakatasztrófát, gazdasági válságot, természeti katasztrófát, világjárványt és háborút. Csoda, ha elvágyódik a nép (a hálószobába)?
Géem megtalálta azt az otthonosan megnyugtató érzést, amit akkor érzünk, amikor este magunkra húzzuk a takarót és teret engedhetünk lelkiállapotunk megnyugvásának.
Fotók: Zeneszöveg.hu hivatalos
