Előadó: | Eradication |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Stigma |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Újszülöttként csupasz fejjel préselődtem fényre
hangos felsírással adtam jelt minden rendbe
Velem, azóta évek óta nyitva szemem
minek sarkából az embereknek tetteit figyelem
Sokan tépkedjük a szálakat hogy szeret vagy nem szeret
tortáinknak tányérjából sok a félig rágott szelet
Sok volt az ég veled! el kell engednem kezed
kettőnk rajtja a cél felé már más irányba vezet
Az emlékek a múltból alakítják a jellemem
tettbe s ne szóba bízzak már megtanultam gyermeken
Fájdalmaim néha mély álmaimból felverem
ha naplómat a könnybe száradt lapok felé pergetem
Akikben bíztam barát ha vihar volt eldőlt
a csalódás a pohár szintjén túl sokszor felgyűlt
A vitorlák a szélben megőriznek emlékeket
fájdalom és derű mik formálják az énemet
Kiskorom óta láttam szeretteim szenvedni
egymagam voltam kérdést nem volt kinek feltenni
Válasz nélkül csupán a remény szikrája maradt
mi az évek elteltével megbújt a felszín alatt
Közhelyes mondatok egy fecske nem csinál nyarat
a valóság lába állt az álmomé pedig szaladt
Sok volt a lenyelt falat mi torkomon megakadt
érzem néha mikor a szívem fájdalmak közé ragadt
Igaz szavakkal állok elétek a szívem nyújtom felétek
sok az mit elértek még van miben nem értek
Egyet, hisz minden a saját magunkat vetjük
és ha kell az arcunk egy álarc mögé rejtjük
Elszáradt faleveleken lépkednek lábaim
a növények illatától a múltba visznek szárnyaim
Átvillannak fejemben a be nem váltott vágyaim
a magas lécre tett szebb világról szóló álmaim
Az igaz szavak tőlem jönnek bár van az ki mást mond
sokan próbáltak úgy kezelni mint vetítő vászont
Elföldelésem láttam és azokra küldök záport
ki sötét fátyol mögül, mosolygó arccal gyászolt
A látszat néha csal, van hol nem szilárd a fal
van hol minden egyes mondat hazugságot takar
Kérdem mért kell másnak látszani, más bizalmával játszani
ezzel magadnak fogsz a legnagyobbat ártani
A villámok ébresztettek mik összecsaptak felettem
az ön nem nyert szelvények százával voltak zsebemben
Ki szilánkokra törte szívem el nem felejtettem
és engem sem felejtett el kit csapdába ejtettem
Hisz volt mikor a sebem nem gyógyította ki okozta
így tervel kidolgozva mást használtam ki hogy jódozza
Ártatlan hazugságoknak tűnő tettek voltak
ha visszakaptam hiszem figyelmeztetésként szóltak
Hogy érezzem mit érezhet kinek szívébe döfnek
a világban e kardal többszázezren öldökölnek
Kaptam én is sebet, őket hívom úgy hogy jelek
tudnék mutatni szívemen jó pár beforratlan heget
A feszültségek szobájában nem találtam helyem
az ajtó rácsaiba kapaszkodott sokszor kezem
Hogy kinyissam a zárba forgattam a sok drótot
pedig a kulcs himbálózva nyakamban mindig ott lógott
Írógépem csattogása felvet rossz emlékeket
nem vettem észre jelentéssel bíró cselekvéseket
A csalódás vagy rosszá vagy jobb emberré tehet
néha nézz magadba a mérleg nyelve vajon hol lehet
Van valami, amit biztosan tudhatunk: ha zenéről van szó, Solére nem köntörfalaz, nem alkuszik meg és 100%-ban beleteszi magát az alkotásba.
Az előadóhoz kapcsolódó dalszövegek itt.
Ennek lenyomata a frissen megjelent, harmadik albuma, a III. is, az énekesnő eddigi talán legőszintébb anyaga, ami eklektikus hangzásvilágával izgalmasan és hitelesen mutatja be belső fejlődéstörténetét.
Solére, azaz Szigeti Zsófi új albuma egy nehéz életszakaszból inspirálódott, aminek feldolgozását sok aspektusból mutatják meg az új dalok – egyszerre sugároz sebezhetőséget, és az ebben rejlő hatalmas erőt is.
„Száz százalékban a szívemből írtam”
„Életem első lemeze volt ez, amitől féltem. Féltem, hogy mit fogok írni, féltem szembenézni a bennem zajló érzésekkel. A tavalyi évem minden eddiginél nehezebb volt, először éreztem azt, hogy nem akarom leírni, ami bennem van. Végül néhány hónap csend után megengedtem magamnak, hogy úgy forduljon ki belőlem a gyász, ahogy akar. Nem irányítottam, és így született a III, fun fact: a leglendületesebb zenei anyagom valaha.”
Bár a III. egy színtiszta poplemez, most talán még erősebben érződik az a zenei sokszínűség, amit Solére nem csak, hogy magáénak tudhat, de önazonosan is jelenít meg a saját művészetében.
Felfedezhetünk erősebb elektronikus hatásokat, szerepet kapott a trap és a hip-hop, sőt, még a nyolcvanas évek hangulata is ránk köszön.
„Korábban kaptam olyan kritikát, hogy a lemezeim amolyan stílus showcase-ek. Azt gondolom, hogy 2025-ben az, ha valaki sok stílusban találja meg magát, nem feltétlenül jelent útkeresést, sokkal inkább sokszínűséget. Én büszkén vállalom, hogy sokszínű vagyok és erre bíztatok mindenkit, aki hozzám fordul tanácsért” – mondta Zsófi.
A III. olyan lelki folyamatból táplálkozott és épült fel, amit csak biztonságos közegben élhet meg igazán az ember, nem csoda tehát, hogy Solére olyan producerekkel akart dolgozni a dalokon, akikkel olyan bizalmi, baráti viszonyban van, hogy megengedhesse magának a törékenységet, ami a legfontosabb szempont volt a lemezkészítés során. Ezt a közeget és a minőséget egyszerre tudta biztosítani Gerendás Dániel, DOÓR, Karyuu és a frissen a Grammy díj For Your Consideration listájára került Kovács Miklós.
A producerek mellett három közreműködő előadót is hallhatunk az albumon
Ótvar Pestist, Lil Frakkot és Brenkát is tudatosan választotta dalaihoz Zsófi.
„Fontos nekem, hogy olyan emberekkel kollaboráljak, akiket hallgatok is, és inspiráló számomra a művészetük. Azért nincs túl sok feat ezen a lemezen, mert szerettem volna mindegyiket úgy írni, hogy abban a közreműködő előadók személyisége is érvényesülni tudjon valamilyen formában, ehhez pedig több időre volt szükségem. Nagyon büszke vagyok mind a három kollab-dalra.”
Az Ótvar Pestissel közös dal videója itt.
Talán az egy kedves véletlen, hogy épp három együttműködő került a harmadik albumra, a III-as cím viszont sokkal többet jelent egy egyszerű sorszámnál.
„Az elmúlt három év folyamatait dolgozom fel benne, életem talán legmeghatározóbb időszakát. Rengeteg veszteség árán nyertem el azt az embert, aki ma vagyok, és akire büszke vagyok. Az elmúlt három év bizonyította be nekem azt, hogy képes vagyok felállni, bármi történjen is, és képes vagyok az önszeretetre akkor is, ha ezért meg kell tapasztalnom az önutálat legmélyebb bugyrait. Ez a lemez bizonyítja számomra, hogy egyedül, mindenkitől függetlenül is tudok a erős lenni, és ez óriási biztonságérzetet nyújt” – mesélt a mögöttes tartalomról Solére.
„Nagyon ritkán vagyok magamra büszke. Most az vagyok. Kiírtam magamból mindent, amit akartam, és valami olyan béke hatalmasodott el rajtam, amit korábban még nem éreztem.
Száz százalékban a szívemből írtam, mindenfajta megfelelési törekvéstől mentesen. Boldog vagyok, mert új mélységeket és magasságokat jártam be, gazdagabb és stabilabb lettem lelkileg, és meg tudom veregetni a saját vállamat. Ez egy olyan szorongó személyiségnek, mint én, óriási áttörés.”
November 7-én együtt szállhatunk a magasba és merülhetünk alá a mélységekben Solére-rel a Szlimmyvel közös dupla lemezbemutató koncertjükön, az Akvárium Klubban.
Fotók: Solére/Sivák Zsófia