|
|
|
A fejemben sok gondolattal nézem a kék felleget
sok ötlet van amiben látok sikert hozó terveket
Fel nem adnám az elveket több lenne mint az rengeteg
ám semmitmondó fergetegben álmokat nem kergetek
A szónak éle van amin táncolsz úgy hívják, hogy penge
sok sót vigyél az útra jó lesz majd vérző sebedre
Legyen zsebedbe kapszulákba töltött szérum
receptjét a sorok mögött járó rímeimben írom
Szokványos emberekkel szokványos világban élünk
stílust politikálunk minthogy a valósággal szembe nézzünk
Ezek vagyunk mi bizony, el fog az iszony
öblítéshez bor helyett a prédikációmnak vizét iszom
Sok hazug száj bűze csapja meg tapasztalt orromat
sok bűnre csábító kígyónak szisszegése fojtogat
Oltogat sok gondolat mit agyam rímmé formál
kezemben a tinta elfogyásáig füstölgő toll jár
A naivságunk ténye sok-sok semmitmondó zsoltár
világunknak többre van szüksége fohászkodó szóknál
A végzetünket imákkal a sors kezére bízzuk
addig is az elmúlt évezredek mocskos vizét isszuk
Tisztán láthatod, hogy mivé válik szép lassan a világ
hisz a bolygónk hátán roskadoznak kazalszám a hibák
Mentalitásunknak szépítésén próbálkozhatsz habár
a sors fegyverének csöve hidd el téged is megtalál
Sötét felhők felett játszó angyalok kezükben mécses
számolják a perceket az időnk úgyis véges
Hogy a fajuk mire is képes a skála elég széles
ám a penge amin táncolunk sok gúny és hidd el éles
Világunk léte kérdéses mégis sokan ezt lefossák
akik minderről tehetnek kezük szentelt vízzel mossák
Pedofil papok ujjai gyermekek testét fogdossák
nem minden az minek látszik így nem árt az óvatosság
A folytatólagosság szennyét környezetünk issza
kenyér helyett a természet nem csupán követ dob vissza
Halált osztó kórok után a vásznon újabb dráma
egyre nő a madárinfluenzákban elhunytak száma
Pofont adunk s kapunk így élünk kalitkába
a jó és a rossz dolgoknak egyaránt meg van az ára
Ám el jő mikor már csak a remény szikrája marad
de mekk mester módjára összedőlnek ránk a falak
Tanításom alapja nem vallásra épült eszme
ám ha ellenséget láttok bennem tessék húzzatok keresztre
Hibáid miatt számíts következményekre
bűneink zsoldja halál mi pontot tesz majd a tettekre
Tisztán láthatod...
Az esemény beharangozója így szólt.
A februári Zene x Mozgás esten három művészeti ág találkozott. Zene, tánc és színház is szerepet kapott.
Grecsó Zoltán vendége a Forte Társulat volt, akik színházi darabok táncos feldolgozásait adják elő. Repertoárjukban szerepelnek Petőfi Sándor és Borbély Szilárd drámák, de készítettek feldolgozást Lars von Trier Táncos a sötétben című filmjéből is. Grecsó Zoltán Horváth Csaba koreográfussal beszélgetett, a társulat pedig természetesen bemutatóval is készült a nézőknek.
Az esthez társult az A Dal felfedezettje, Petruska András. Ő zenélt a Forte Társulat performansza alatt, de muzsikált a fiatal tehetség, Géem is.
Az esemény a Petőfi 200 Emlékév keretében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.
Petruska András két nagylemezzel és két EP-vel a diszkográfiájában, az A Dal felfedezettjeként is ismert a közönség számára. Az ő játékát és a tehetségkutatót megjárt Trouble in My Mind című dalt önálló előadásban is élvezhettük, s Petruska muzsikája szolgált aláfestőként a Forte Társulat műsorához is.
- Választottam egy olyan szakmát magamnak, amelyben ki tudok teljesedni és jól tudom érezni magam bárhol a világon, ahová leraknak. Nincsenek ennél nagyobb álmaim az életben
- vallja a művészetéről, a zenéről Petruska.
Petruska adatlapját itt találod.
Az este és a beszélgetés folyamán Petruska minimális betekintést engedett önmagába, a zenéhez való hozzáállásába és mély gondolataiba, amelyek irányítják a némiképp arisztokrarikusra vett karaktervonásait.
- Nem szeretem a gondolatolvasást
- vallja Petruska.
Vagyis jobban teszi a közönség, ha nem akarja megfejteni azt, hogy milyen ember is igazából Petruska.
A programban színházi darabok zenés-táncos feldolgozása szerepelt és persze a hangulatos pódiumbeszélgetés, melyet most is – mint minden korábbi tánc-témájú estet – Grecsó Zoltán táncművész moderált a tőle már megszokott barátságos és felkészült formában.
Horváth Csaba, a Forte Társulat művészeti vezetője és koreográfusa mesélt arról, hogy az A38-on látott performansz két fiatal tehetsége szerepel abban a darabban is, amelyet a veszprémi Hangvillában visz színpadra a társulat. Ez pedig a Petőfi-emlékév kapcsán az egyik leginkább kardinális darab a költő-óriástól: A helység kalapácsát rendezi, fizikai színház formájában.
Ebben - még ha drámai darabról is van szó - a szereplők ugyanannyira fejezik ki a testükkel, mint a szavak szintjén a mondandójukat. Ez különlegesebbé és élvezhetőbbé teszi az előadást. Tánc, zene, színház és próza közöséből áll össze az, amit fizikai színháznak neveznek.
A fiatal tehetség, Géem zeneiségére már a kétezres évek közepén is azt mondtuk volna, hogy hálószoba-pop.
Ültünk az albérletben délután háromkor, hatalmas semmitttevés és világmegváltó gondolatok közepette, egy üveg bor bódító társaságában és trip-hopot hallgattuk. Portishead-et vagy Flunk-ot. És rettentően fontosnak éreztük magunkat. És szükségünk volt erre az elvonulásra, a csendre, a megnyugvásra, a tűnődésre.
De lehetne Géem műfaja a fürdőszoba-pop is. Előbbi azért illik jobban Géem zenéjére, mert Csillapító című klipje egyszálgitáros elmélkedés egy hálószobából. Álomvilágból, merengőn, padlót bámulón gondolatait dúdolva, gitárját pengetve. Ez a fajta muzsika napjaink életritmusát nulla százalékban tükrözi. Ugyanakkor felsejlik benne valami, ami arra enged következtetni: generációjának – és mindazoknak, akiket korosztályán túl is képes megszólítani – igenis szüksége van erre a lassan hömpölygő, magvas gondolatoktól mentes, merengő gondolat-folyamra.
Éppen azért, mert iszonyatos tempót diktálnak a hétköznapok. És jobb, ha olykor megállunk egy ilyen nóta felett tanakodva. Segít kiszakadni a pörgésből és némi digitális detox-ban részesít. Reménykeltő, hogy Géem generációja számára sem minden a technológiáról szól. Tekintve, hogy napjainkban óriási nosztalgia uralkodik a világban zeneileg, érzésekben, hangulatokban, emlékekben, nem is túlzottan idegen a közönségtől, hogy azonosuljon Géem-el.
Ez a múltba révedés pedig az ezredforduló utáni évekre hatványozotton vonatkozik. Elhitte az emberiség, hogy nagy és pozitív változások elé néz, hogy a világ jobb hely lesz, mint volt. Aztán kaptunk a nyakunkba klímakatasztrófát, gazdasági válságot, természeti katasztrófát, világjárványt és háborút. Csoda, ha elvágyódik a nép (a hálószobába)?
Géem megtalálta azt az otthonosan megnyugtató érzést, amit akkor érzünk, amikor este magunkra húzzuk a takarót és teret engedhetünk lelkiállapotunk megnyugvásának.
Fotók: Zeneszöveg.hu hivatalos
