|
|
|
| Előadó: | Kacsafarhát |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Magi Ádám |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ment a fiú egyedül az üres utcákon,
nagy fekete hollók ültek minden faágon.
Lába alatt az avar félve ropogott,
kalapja karimáján az eső kopogott.
Zord sötét felhők eltakarták az eget.
Tudja jól, hogy most már csak előre mehet.
Próbál nem gondolni az elmúlt órára,
a földön vérben fekvő gyönyörű lányra…
Pedig, hogy szerettem!
Mindig őt kerestem!
Most már hát feledem!
Utolsó levelem!
Pedig, hogy szerettem!
Mindig őt kerestem!
Most már hát feledem!
Utolsó levelem!
A dér rajzol virágot a templom ablakra,
senki se figyel a hangtalan sötét alakra.
Csak a fiú látja a szeme sarkából.
Lépteit szaporázva kiejti markából
a csillogó véres kést, ami a földre esik,
nem mer visszamenni, egy kőben felesik.
Görcsösen nyomja arcát egy sáros pocsolyába,
reszketésénél hangosabb szíve dobogása.
Végre megdörren az ég és villám csattan:
kínos csendet megtöri mire Ő talpra pattan.
A villanás fényénél bátran hátra nézne,
de akkor veszi észre: folyik az orra vére.
A vér és a sár koszos keverékétől
visszaretten, mint múltkor a lány levelétől,
melyben írta, hogy fél és segítsen neki:
üldözi az árnyéka, nyugalmát nem leli
Pedig, hogy szerettem!
Mindig őt kerestem!
Most már hát feledem!
Utolsó levelem!
Pedig, hogy szerettem!
Mindig őt kerestem!
Most már hát feledem!
Utolsó levelem!
De ekkor egy üvöltést hall a viharban.
Bukdácsolva rohan nagyobb iramban.
Hallja maga mögött még a hörgéseket,
a földöntúli sikolyokat, a röhögéseket.
Egyszer csak megtorpan, a vihar is megszűnik.
Hamar piros lesz a víz, mely körülötte gyűlik.
Megfordul keményen, délceg tekintetét emeli,
mintha egyedül vágyna világháborút kezdeni.
Határozottan nyúl vastag nadrágszíja felé.
Majd a súlytól meg sem feszülve emeli kezét.
Bátorságba ágyazott könnyes szemével,
csapzott szájában a keserű nap ízével,
érdes kezén egy kopott jegygyűrűvel
éli meg a fájdalmat a gyönyörűvel.
Míg mellkasa zihál, hajába belekap a szél,
a pisztolya durran és ekkor a mennybe tér…
Sikeres showcase-nappal indult, majd változatos kanyarokkal, katartikus pillanatokkal és felfedezésekkel folytatódott a Bartók Tavasz keretében megrendezett Ritmo.
Ígéretéhez híven élményekben gazdag, globális merítést adott a 2024-es Budapest Ritmo háromnapos zenei utazása április 11-13. között. Gérald Toto varázslatos afro–francia sanzonjai, Gaye Su Akyol galaktikus karizmája, a BCUC által vezényelt transzszeánsz és a Puuluup felszabadult folkja ejtette rabul a közönséget.
Boldog arcok, a tavaszi estén teraszon pihegő közönség, networképítő nemzetközi szakemberek töltötték meg az Akvárium Klubot a Ritmo két fő koncert napján. A „felfedezések fesztiválja” szinte mindent felvonultatott, amit a műfajtól elvárhatunk: elmélyült pillanatokat, távoli kultúrák üzenetét és önfeledt bulit.
Gérald Toto
A hazai közönség imádta Gaye Su Akyol anatóliai pszichedéliáját, a BCUC afrofuturista őrületét, Gérald Toto simogató hangját és stílusát, vagy a Duckshell és Luca Bassanese közreműködését a Bella ciao erejéig. Az Erzsébet téren a legfiatalabb korosztály is kitáncolhatta magát a Duckshell és a Hét Hat Club ingyenes koncertjein. A Puuluup megnevettette és megtáncoltatta a hallgatóságot, míg a Romano Drom Terne Čhavéval közösen adott jubileumi koncertje ünnepi hangulatban telt. Az időjárás is kedvezett a fesztivál hangulatának, amihez tökéletes aláfestést adott Cyborg Templar és Tibsā az Akvárium teraszán.
A showcase-napon a hagyományos népzenétől a dark folkon át az elektronikus fúzióig vonultak fel térségünk zenei dialektusai.
Minden produkció telt házzal ment a Szimpla Kertben, a fellépések hatására több meghívást kaptak a zenekarok, ami a Ritmo egyik kiemelt törekvése. Sikerrel, az eddigi legmagasabb részvétellel zárult a Ritmo szakmai programja is a Magyar Zene Házában. Chris Eckmann, a ljubljanai székhelyű Glitterbeat kiadó alapítója kapta idén a Budapest Ritmo Díjat és az azzal járó egyedi bakelit lemezt, amelyet Weyer Balázs, a Hangvető programigazgatója adott át. A filmprogram idei különlegessége, Vincent Moon és a Dalinda közös alkotása erős szakmai visszhangot keltett.
A világzenei fesztivál idén is hozta, amitől jellegzetes és különleges ez a programsorozatot: nemzetközi szakemberektől az olasz költő-aktivistán át a dél-afrikai punk kollektíváig és a kíváncsi közönségig, mindenki találkozott a Ritmo sajátos erőterében.
Fotók: Pesthy Márton
