|
|
|
| Előadó: | Kacsafarhát |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Magi Ádám |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ment a fiú egyedül az üres utcákon,
nagy fekete hollók ültek minden faágon.
Lába alatt az avar félve ropogott,
kalapja karimáján az eső kopogott.
Zord sötét felhők eltakarták az eget.
Tudja jól, hogy most már csak előre mehet.
Próbál nem gondolni az elmúlt órára,
a földön vérben fekvő gyönyörű lányra…
Pedig, hogy szerettem!
Mindig őt kerestem!
Most már hát feledem!
Utolsó levelem!
Pedig, hogy szerettem!
Mindig őt kerestem!
Most már hát feledem!
Utolsó levelem!
A dér rajzol virágot a templom ablakra,
senki se figyel a hangtalan sötét alakra.
Csak a fiú látja a szeme sarkából.
Lépteit szaporázva kiejti markából
a csillogó véres kést, ami a földre esik,
nem mer visszamenni, egy kőben felesik.
Görcsösen nyomja arcát egy sáros pocsolyába,
reszketésénél hangosabb szíve dobogása.
Végre megdörren az ég és villám csattan:
kínos csendet megtöri mire Ő talpra pattan.
A villanás fényénél bátran hátra nézne,
de akkor veszi észre: folyik az orra vére.
A vér és a sár koszos keverékétől
visszaretten, mint múltkor a lány levelétől,
melyben írta, hogy fél és segítsen neki:
üldözi az árnyéka, nyugalmát nem leli
Pedig, hogy szerettem!
Mindig őt kerestem!
Most már hát feledem!
Utolsó levelem!
Pedig, hogy szerettem!
Mindig őt kerestem!
Most már hát feledem!
Utolsó levelem!
De ekkor egy üvöltést hall a viharban.
Bukdácsolva rohan nagyobb iramban.
Hallja maga mögött még a hörgéseket,
a földöntúli sikolyokat, a röhögéseket.
Egyszer csak megtorpan, a vihar is megszűnik.
Hamar piros lesz a víz, mely körülötte gyűlik.
Megfordul keményen, délceg tekintetét emeli,
mintha egyedül vágyna világháborút kezdeni.
Határozottan nyúl vastag nadrágszíja felé.
Majd a súlytól meg sem feszülve emeli kezét.
Bátorságba ágyazott könnyes szemével,
csapzott szájában a keserű nap ízével,
érdes kezén egy kopott jegygyűrűvel
éli meg a fájdalmat a gyönyörűvel.
Míg mellkasa zihál, hajába belekap a szél,
a pisztolya durran és ekkor a mennybe tér…
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
