|
|
|
| Előadó: | Kacsafarhát |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Magi Ádám |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ment a fiú egyedül az üres utcákon,
nagy fekete hollók ültek minden faágon.
Lába alatt az avar félve ropogott,
kalapja karimáján az eső kopogott.
Zord sötét felhők eltakarták az eget.
Tudja jól, hogy most már csak előre mehet.
Próbál nem gondolni az elmúlt órára,
a földön vérben fekvő gyönyörű lányra…
Pedig, hogy szerettem!
Mindig őt kerestem!
Most már hát feledem!
Utolsó levelem!
Pedig, hogy szerettem!
Mindig őt kerestem!
Most már hát feledem!
Utolsó levelem!
A dér rajzol virágot a templom ablakra,
senki se figyel a hangtalan sötét alakra.
Csak a fiú látja a szeme sarkából.
Lépteit szaporázva kiejti markából
a csillogó véres kést, ami a földre esik,
nem mer visszamenni, egy kőben felesik.
Görcsösen nyomja arcát egy sáros pocsolyába,
reszketésénél hangosabb szíve dobogása.
Végre megdörren az ég és villám csattan:
kínos csendet megtöri mire Ő talpra pattan.
A villanás fényénél bátran hátra nézne,
de akkor veszi észre: folyik az orra vére.
A vér és a sár koszos keverékétől
visszaretten, mint múltkor a lány levelétől,
melyben írta, hogy fél és segítsen neki:
üldözi az árnyéka, nyugalmát nem leli
Pedig, hogy szerettem!
Mindig őt kerestem!
Most már hát feledem!
Utolsó levelem!
Pedig, hogy szerettem!
Mindig őt kerestem!
Most már hát feledem!
Utolsó levelem!
De ekkor egy üvöltést hall a viharban.
Bukdácsolva rohan nagyobb iramban.
Hallja maga mögött még a hörgéseket,
a földöntúli sikolyokat, a röhögéseket.
Egyszer csak megtorpan, a vihar is megszűnik.
Hamar piros lesz a víz, mely körülötte gyűlik.
Megfordul keményen, délceg tekintetét emeli,
mintha egyedül vágyna világháborút kezdeni.
Határozottan nyúl vastag nadrágszíja felé.
Majd a súlytól meg sem feszülve emeli kezét.
Bátorságba ágyazott könnyes szemével,
csapzott szájában a keserű nap ízével,
érdes kezén egy kopott jegygyűrűvel
éli meg a fájdalmat a gyönyörűvel.
Míg mellkasa zihál, hajába belekap a szél,
a pisztolya durran és ekkor a mennybe tér…
Jaroslaw Lukomski közismert szinkronszínészként Lengyelországban.
Jaroslaw Lukomski lengyel előadóművész pert indított Lengyelországban egy cég ellen, mert egy reklámfilmben a tudta és beleegyezése nélkül olyan hangalámondást használtak, amelyet mesterséges intelligencia készített az ő hangja felhasználásával; ez az első ilyen jellegű bírósági ügy Lengyelországban - jelentette a Polsat News kereskedelmi hírtelevízió.
A reklámfilmet egy, szennyvízgyűjtő tartályokat gyártó cég készíttette, feltehetőleg a Lukomski hangját tartalmazó korábbi felvételek alapján.
Az így létrehozott alámondáshoz nem kérték Lukomski hozzájárulását, nem fizettek neki a szerzői jogaiért, nem is tájékoztatták őt a reklámfilm elkészítéséről.
"Ők nem érzik, hogy a hang akármilyen módon az emberi identitás része lenne, és azt hiszik, hogy bármit megtehetnek vele" - nyilatkozott Lukomski a Polsat Newsnak.
- Az emberi hang "különleges védelem alatt áll", biometrikus jellemzőnek számít, akárcsak az arckép
- fogalmazott a Polsat Newsnak Joanna Swiebocka-Wiek, a krakkói Jagelló Egyetem mesterséges intelligencia szakának vezetője.
Az érintett cég úgy látja, hogy nem követett el jogsértést, a reklámfilmben felhasznált hang szerinte a mesterséges intelligenciáé, és nem Lukomskié.
Az onet.pl lengyel hírportál Lukomski ügyvédjét idézi, aki szerint az előadóművész hangját nemcsak az őt ismerő emberek azonosították a filmben, hanem az átvételt a mesterséges intelligencia felhasználásával is megerősítették.
Kiemelt kép: illusztráció/AI/Freepik
