|
|
|
| Előadó: | Kacsafarhát |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Sitku Norbert |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Megszülettél, és a világra jöttél,
rövid idő alatt szépen felcseperedtél,
neveltek a szüleid és mindent megtettek:
ha bajban voltál biztos, hogy ők segítettek.
Jó gyerek voltál és mindent megkaptál.
Szeretetet, kedvességet mindent viszonoztál.
De eljött az idő és változott a helyzet,
a kisgyerekből kamasz lett és megnőtt a merszed.
Egyszer – kétszer előfordult, nem mentél haza.
Nem jelentett neked semmit anyu hívó szava.
Otthon mindig csak a veszekedés várt,
úgy érezted, hogy ellened fordult a világ.
Befolyásoltak a rossz haverjaid,
úgy érezted ők az igaz barátaid,
de nem, hiszen ők csak kihasználtak,
ha segítségre szorultál, mind meghátráltak.
Emlékkönyvek,
rossz fényképek,
elmúlt évek,
felemelt az égbe,
ennyi volt: vége!
Emlékkönyvek,
rossz fényképek,
elmúlt évek,
felemelt az égbe,
ennyi volt: vége!
Hétköznaponként kerülted a sulit,
már hétfőn vártad a hétvégi bulit,
akkor aztán elszabadult a pokol:
egy házibuli drogokkal és tömérdek alkohol.
Mindig megvolt a heti fejadagod,
egy pár alkalom után, magad adagolod.
A mértéktelenség határt nem szabott:
visszakézből ütöttél, ha apád pofont adott.
A barátnőd, aki szeretett téged
megadott neked minden jót és szépet.
Nem volt hozzá egy kedves mondatod,
hát betelt a pohár és szépen elhagyott.
Egy hely volt csak, ahol szívesen láttak:
Mégis messze kerülted a szülői házat.
Mert úgy gondoltad, hogy ők tehettek róla,
pedig ők csak szerettek és neveltek a jóra.
Emlékkönyvek,
rossz fényképek,
elmúlt évek,
felemelt az égbe,
ennyi volt: vége!
Emlékkönyvek,
rossz fényképek,
elmúlt évek,
felemelt az égbe,
ennyi volt: vége!
A parkban bolyongtál, a kezedben egy üveg.
Elszívtad a maradék, az utolsó slukk füvet.
Téli este volt és nagyon - nagyon hideg,
nem volt hova menned, hisz úgy gondoltad minek.
Ledőlsz ide valahova, majd felébredsz reggel,
józanodó, tisztuló és fájó üres fejjel,
de nem így történt, mert megfagytál a padon.
Édesanyád az óta is ott zokog a sírodon.
Míg mindig szeret téged, pedig semmit se adtál,
de ne feledd a kulcsmondatot: kegyelmet kaptál!
Míg mindig szeret téged, pedig semmit se adtál,
de ne feledd a kulcsmondatot: kegyelmet kaptál!
Emlékkönyvek,
rossz fényképek,
elmúlt évek,
felemelt az égbe,
ennyi volt: vége!
Emlékkönyvek,
rossz fényképek,
elmúlt évek,
felemelt az égbe,
ennyi volt: vége!
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
