|
|
|
| Előadó: | Kacsafarhát |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Magi Ádám |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kár, hogy nem látom halálom után a kielégült arcokat!
Nem kell magatokra vennetek semmiféle maszkokat!
Lehullanak álarcok, szerepet sem kell játszani!
Nem kell már barátnak, havernak sem látszani!
Hisz úgyis tudom nem fogtok sírni, ha elmegyek,
talán néhányan majd egymásra néztek és nevettek,
azon, hogy sikerült elhitetni ekkora galádságot:
az igazi szerelmet, na meg az igaz barátságot!
Bárcsak lett volna bátorságod!
Bevalltad volna ezt az álnokságot!
Könnyen meglehet, miattatok kerülök majd a sírba,
mellette a csajom áll, szemei meg kisírva.
Ugye bánja és nem várja már más srácnak az ágya?
Hisz ez volt minden álma, más sráccal a vágya?
Ő sem szeretett volna? Minden összeomolva?
Mikor velem volt akkor is szíve őt csókolta?
Nem lesz síromon egy nyomorék hervadt virág sem,
nem fogok hallani egyetlen lesz**t imát sem,
a temetőben hűvös néma csend fog uralkodni,
fejfámról a vésett betűk le fognak majd kopni.
Az lesz minden vágyam, hogy onnan kijussak,
nálatok kísértsek, és mindent elmondjak.
Szenvedni fogsz halálon innen, halálon túlig!
Hiába könyörögsz bosszúm e határon nem múlik!
Kár, hogy nem látom halálom után a kielégült arcokat!
Nem kell magatokra vennetek semmiféle maszkokat!
Lehullanak álarcok, szerepet sem kell játszani!
Nem kell már barátnak, havernak sem látszani!
Hisz úgyis tudom nem fogtok sírni, ha elmegyek,
talán néhányan majd egymásra néztek és nevettek,
azon, hogy sikerült elhitetni ekkora galádságot:
az igazi szerelmet, na meg az igaz barátságot!
Én téged kérlek, aki híven hallgatod e nótát.
Ne sz**d le, mint Jelcin a Peresztrojkát!
Ide figyelj, figyelj ide, figyellek én idebenn!
Mit szólnál, ha hátad mögött lennék idegen?
És ha szemedbe néznek, de közben lenéznek?
De ha nem hívod őket, feléd se nézek?
Szeretnéd, hogy szeressenek, meg tiszteljenek,
de amiért tartanak téged, azok hidd el nem ezek!
Kell nekik társ: egy Kiskutya!
Miért te vagy az? Hát ki tudja?
Hát fuss és szabadulj meg köteleidtől!
Milyen tekintélyt vársz így majd a kölykeidtől?
Ha arra nem vagy képes, hogy felismerd a rosszat,
szembeszegülj vele, és a pofonokat osszad?
De állj meg egy ponton, hogy legyen időd,
megtalálni az igaz barátot és az igazi nőt!
Kár, hogy nem látom halálom után a kielégült arcokat!
Nem kell magatokra vennetek semmiféle maszkokat!
Lehullanak álarcok, szerepet sem kell játszani!
Nem kell már barátnak, havernak sem látszani!
Hisz úgyis tudom nem fogtok sírni, ha elmegyek,
talán néhányan majd egymásra néztek és nevettek,
azon, hogy sikerült elhitetni ekkora galádságot:
az igazi szerelmet, na meg az igaz barátságot!
Remélem, veszed az adást, és ha másért nem hát ezért,
emlékezni fogsz rám, hisz hallgatod a zenét.
Ami neked szól, hogy ne történjen veled,
kiket barátaidnak hiszel, ne ássák ki helyed.
Időben észbe kapsz ebben a kiélezett helyzetben,
hogy ne kelljen pusztulnod az első fejezetben.
Hallgasd a szavakat, és amik mögötte vannak!
Hogy okosabb legyél azoknál, kik körülötted halnak.
Legalább tedd meg az első lépést a boldog élet felé
és ne váltogassa szádat sok kinyalásra váró fenék!
Állj végre ne mások, hanem magad lábára!
Legyen e nóta szíved, lelked, agyad bálványa!
Emlékezz rám és arra, ha eltakar a föld,
fölöttem a fű meg kik miatt nem zöld!
Veled leszek mindig, ha ezt hallgatod.
Most már nyugodt szívvel meghalhatok…
Kár, hogy nem látom halálom után a kielégült arcokat!
Nem kell magatokra vennetek semmiféle maszkokat!
Lehullanak álarcok, szerepet sem kell játszani!
Nem kell már barátnak, havernak sem látszani!
Hisz úgyis tudom nem fogtok sírni, ha elmegyek,
talán néhányan majd egymásra néztek és nevettek,
azon, hogy sikerült elhitetni ekkora galádságot:
az igazi szerelmet, na meg az igaz barátságot!
Sikeres showcase-nappal indult, majd változatos kanyarokkal, katartikus pillanatokkal és felfedezésekkel folytatódott a Bartók Tavasz keretében megrendezett Ritmo.
Ígéretéhez híven élményekben gazdag, globális merítést adott a 2024-es Budapest Ritmo háromnapos zenei utazása április 11-13. között. Gérald Toto varázslatos afro–francia sanzonjai, Gaye Su Akyol galaktikus karizmája, a BCUC által vezényelt transzszeánsz és a Puuluup felszabadult folkja ejtette rabul a közönséget.
Boldog arcok, a tavaszi estén teraszon pihegő közönség, networképítő nemzetközi szakemberek töltötték meg az Akvárium Klubot a Ritmo két fő koncert napján. A „felfedezések fesztiválja” szinte mindent felvonultatott, amit a műfajtól elvárhatunk: elmélyült pillanatokat, távoli kultúrák üzenetét és önfeledt bulit.
Gérald Toto
A hazai közönség imádta Gaye Su Akyol anatóliai pszichedéliáját, a BCUC afrofuturista őrületét, Gérald Toto simogató hangját és stílusát, vagy a Duckshell és Luca Bassanese közreműködését a Bella ciao erejéig. Az Erzsébet téren a legfiatalabb korosztály is kitáncolhatta magát a Duckshell és a Hét Hat Club ingyenes koncertjein. A Puuluup megnevettette és megtáncoltatta a hallgatóságot, míg a Romano Drom Terne Čhavéval közösen adott jubileumi koncertje ünnepi hangulatban telt. Az időjárás is kedvezett a fesztivál hangulatának, amihez tökéletes aláfestést adott Cyborg Templar és Tibsā az Akvárium teraszán.
A showcase-napon a hagyományos népzenétől a dark folkon át az elektronikus fúzióig vonultak fel térségünk zenei dialektusai.
Minden produkció telt házzal ment a Szimpla Kertben, a fellépések hatására több meghívást kaptak a zenekarok, ami a Ritmo egyik kiemelt törekvése. Sikerrel, az eddigi legmagasabb részvétellel zárult a Ritmo szakmai programja is a Magyar Zene Házában. Chris Eckmann, a ljubljanai székhelyű Glitterbeat kiadó alapítója kapta idén a Budapest Ritmo Díjat és az azzal járó egyedi bakelit lemezt, amelyet Weyer Balázs, a Hangvető programigazgatója adott át. A filmprogram idei különlegessége, Vincent Moon és a Dalinda közös alkotása erős szakmai visszhangot keltett.
A világzenei fesztivál idén is hozta, amitől jellegzetes és különleges ez a programsorozatot: nemzetközi szakemberektől az olasz költő-aktivistán át a dél-afrikai punk kollektíváig és a kíváncsi közönségig, mindenki találkozott a Ritmo sajátos erőterében.
Fotók: Pesthy Márton
