|
|
|
| Előadó: | Kacsafarhát |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ne egy légy a sokból, tiszteljenek téged!
Mert ha meghasonulsz önmagaddal: nincs mese, véged!
Elfecsérelt évek, kimondatlan szavak
és normális ember is olyat tesz, amit nem szabad,
mert visszagondol mi akart és mi lett belőle:
a központi hivatal degenerált adóellenőre.
Hová tűntek a fiatalkori álmok és vágyak,
amire minden jóérzésű ember boldogan vágyhat?
Nehéz gyerekkora volt, sajna előfordul ilyen.
Nem tudta teljes családba élni, ünnepelni milyen?
Nem volt vigasz, csak hogy jobb lesz majd a jövő.
Így lett álmodozó, vágyálmokat szövő.
Hős akart lenni, akit tisztel a nép,
aki évei teljében felkiálthat: az életem szép!
Álmaiban mindenki csak őt imádta,
minden ember kórusban a nevét skandálta.
Kamaszkori ábrándjai ma már holtan hevernek.
Megrohanják az emlékek és gondolatot kevernek:
mire pazarolta az éveket és az életet?
Bármi is volt, csak egy lett a sok közül,
unottan látja a világot a fásultság maszkja mögül.
Várta, hogy majd jobb lesz, de nem, nem sőt!
Hiszen nem volt lány, aki szerette volna őt.
Lett, lett volna alkalom, de nő nélkül maradt.
Nagyon elcs***te, az idő meg csak haladt.
Rájött az igazságra: minek a jóra várni?
A pillanatban kell az örömet megtalálni!
És mivel nem szerette nő, ezért érzéktelenné vált:
iszonyú pedánsan betartott minden szabályt.
Önsajnálat, bánkódás tölti ki mindennapjait,
klotyópapírként használja oklevelei lapjait.
Monotonná vált számára a munka, az élet,
sok ember ezért ér önkezétől véget,
mert nem tudja elviselni, hogy még mindig azt bántja az ég,
aki a sorscsapások alatt úgyis meghajtaná fejét!
Elmélkedik, bánkódik és behunyja a szemét:
a világ változott, vagy én lettem szemét?
Itt a dilemma, talán megölje magát.
Nem tudja elviselni az unott élet szagát.
Nem tudja felidézni a gyerekkori ábrándképet.
Egy kívánsága van csak: érjen végre véget!
Visszaszámlálás: a lélek elhagyja a testet.
Leperegnek emlékek, miket a robbant agy festett.
Furcsa mód nem érez rosszat, csak nyugodt meleget,
felragyogó arcokat, miket megszépít a szeretet.
Apró kora emlékei, mikor együtt volt a család.
Hallja a szelíd szülők megnyugtató szavát.
Közös élmények, egy vidámparki fénykép.
Nem tud haragudni, mindent elfogad tényként.
Látja vitáit apjával, mikor összeveszett vele,
nem maradt ideje kibékülni: ebbe nem nyugodott bele.
Látja barátait, akik a pénz rabjai lettek,
pedig, hogy ellenezték mikor rappet vettek.
Mit lát most értékként? B***ottul nem a pénzt!
Többre értékel egy munkahelyi beszélgetést.
Hamvasztás, égés, mindig repülni szeretett volna,
kérjük hagyja el a testét, már nincsen semmi dolga!
A PUF túl az ezer-ötszázadik koncerten még mindig arra vágyik, hogy minél többször tudjon találkozni a közönségével.
Az Akvárium Klubban 2025. november 8-án koncertezett a Pál Utcai Fiúk. A PUF közönsége nagyrészt abból a korosztályból áll, amely a fénykorban is hűségesen követte a csapatot. Ez pedig a fővárosi koncert hangulatán is érzékelhető volt: különösebb tombolás nélküli, klasszikus buli-hangulat jellemezte az estét.
– A nyolcvanas években alakult Pál Utcai Fiúk Magyarország egyik legrégebben játszó alternatív rock zenekara. A csapat garázs-zenekarként, autodidakta módon kezdte el a zenélést, majd a rendszerváltás után már rendszeresen turnézott és sorban adta ki lemezeit. Népszerűségét többek között annak is köszönheti, hogy megalakulása óta folyamatosan koncertezik – szólt a beharangozó.
Pál Utcai Fiúk-dalszövegek itt.
A zenekar által tervezett nyolc órai kezdés úgy volt fél kilenc, ahogyan az az eseményben feltüntetésre került. Így már nem is tűnt annyira gigahosszúnak a koncert, ahogyan azt előzetesen ígértek, hiszen a másfél órás koncert átlagosnak számít.
A kényelmes dallista nem jelentett meglepetést, de nem is okozott csalódást
Leskovics Gábor ezt az estét is a tőle megszokott energiával vezetett végig. Leszámítva az új vagy kevésbé koncertfavorit dalokat, amelyeket nem vagy alig ismert a közönség. Lecsó az ilyen nóták végén köszönte, hogy meghallgattuk – ezt eléggé közönyösen tette és talán emiatt némiképp kiábrándítóan is hatott.
Félek, Jégkirálynő, Balatonszepezd, Szerelemharc, Milyen állat, Utolsó év, Nincs menedék, Hajsza, Csak úgy csinál, Nehéz idők, A bál – a legnagyobb kedvencek egy része tehát maradt el.
Torz és fülsértő hangzás rontott a koncert élvezeti értékén
Az sem volt felemelő, hogy közel a teljes koncert alatt problémák voltak a hangzással. Talán rossz helyen álltunk, de az a sok ember körülöttünk, aki szintén többször is befogta a fülét, hogy tompítsa a fülsiketítő torzulást, nem tévedhetett ekkorát. Érdemes lett volna meghallgatni egy hangosítónak kívülről – és nem csak a hangpultból a koncertet. Sokat rontott az este élvezeti értékén a rossz hangzás – és ehhez nem kellett vájtfülűnek lenni.
A családos anyuka talán önnön fiatalságát kereste a Pál Utcai Fiúk koncertjén
A dallista nem hozott meglepetéseket. Ahogyan a zenei szleng mondja: korrektül letolták a bulit. Érdekesebb volt ennél a közönség összetétele. Nagyrészt abból a korosztályból állt, amely a zenekar fénykorában, a kilencvenes és kétezres években volt kamasz vagy fiatal felnőtt. És aki most már családosként éli újra fiatalságát. Így volt ezzel az előttem álló anyuka is (jegygyűrű), aki kissé már kapatos állapotban vonaglott és láthatóan igyekezett megtalálni fiatalkori énjét, s lelke mélyén azt a mámoros érzést, amelyet a húszas éveiben érzett a PUF koncertjén.
Fotó: Pál Utcai Fiúk FacebookAkvárium Klub
