|
|
|
| Előadó: | Szinetár Dóra |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Kocsák Tibor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Synth-pop, rock and roll |
| Címkék: | Keressük! |
A bátyám valaha nagy táncos volt,
buliról bulira járt,
a rongyláb-stílust mindenütt csodálták!
Múlt szombat este azzal jött haza:
megnyílt a régi klub,
oda beszélt meg egy haverral randevút!
Ha akarom, akkor elvisz magával,
rázunk egy jó nagyot!
e szörnyű élményt megosztom veled,
elmondom, ahogy volt...
Öreg jampik, vén hobók,
kivörösödve járták a rock and rollt!
Tömény festék, szexi nők,
várták a csodát, várták - mégse jött!
Másnap reggel begyógyult szemmel,
álmosan keltem fel,
a bátyám kérdi: Baby, na milyen egy hely?!
Nyeltem egy nagyot, s azt mondtam neki:
figyelj, ez tök jó volt!
Vártam a hatást - egész nap vigyorgott!
És eljött újra a szombat este,
és újból itt vagyok!
Dübörög a zene - őrület a zene;
érzem, ez nem is rossz!
Öreg jampik, vén hobók,
Behúzott hassal járják a rock and rollt!
Öreg jampik, s köztük én;
mert rájöttem közben - a rocki az én zeném!
Öreg jampik, vén hobók -
hallgatják Elvist, a Beatles-t és Elton Johnt...
Öreg jampik, s köztük én;
mert rájöttem végre: a rocki az én zeném!
Öreg jampik, vén hobók -
hallgatják a Shadowst,
Chuck Berryt, s a Rolling Stonest...
Öreg jampik, s köztük én;
mert rájöttem végre: a rocki az én zeném!
A Most így a jó című slágerével elért sikereket követően Tarány Tamás nem állt meg, és a korábban megjelent kislemezek után egy személyes hangvételű videóklippel örvendeztette meg rajongóit, amely az Én ott leszek című dalhoz készült.
„Az Én ott leszek egy komplex dal. Mindenkinek mást jelent, így mindenki találhat benne neki való igazságot. Azonban egy pontban összeérnek ezek az igazságok, mégpedig abban, hogy mindennek van vége.
És ott a világ végén állva van egy pillanat, amikor veszel egy mély levegőt, és akkor látod meg mindennek az értelmét. Legyen az egy kapcsolat vége, egy időszak vége, egy covidtól megfeneklett világ, vagy akár egy szép hosszú és tartalmas élet vége.
Különbözőek, de egy pontban mégis összeérnek. És mi az ami mindig ott lesz? A vigasz.
- Ezek mellett a gondolatok mellett született meg ez a dal. Számomra személyes és mégis mindenkié.
A klippel együtt pedig egyfajta megemlékezéssé vált a nagyapám előtt, aki nagyon sokat hajózott életének fiatal éveiben, tengeren, mint matróz, a Dunán pedig már kapitányként egy ideig.
Ezzel a klippel szerettünk volna neki, valamint néhai Farbinger Tamásnak tisztelegni, aki több mint három évtizeden át járta a világot különböző, magyar lobogó alatt futó hajókon, és egyike volt azoknak, akik szolgáltak az utolsó magyar tengerjáró, a Radnóti utolsó útján is. Az ő saját kezűleg készített világítótornyánál és a mellette található különleges, emlékekkel teli házában forgott a klip egy része.”
Fotó: Tarány Tamás
