|
|
|
(Szolgák):
Pucc, glanc, ezüst, arany,
finom kristály, terítve van.
Lakk és padlón a fény -
már minden ragyog, csakhogy...
Pucc, flanc, ezüst, arany,
finom kristály - terítve van.
Lakk, és padlón a fény -
már minden ragyog, csakhogy...
(Nők):
Nagyon fontos erény itt a pontosság,
de még ehhez is túl buták ők.
Csak utazgatás meg koldulás,
csodagyerek talán,
no meg mohó szülők!
Bárdolatlan népek ezek mindenképp!
Meddig tűrjük ezt még?!
(Arco gróf):
Hol van Mozart?
Baj lehet még, hiszen szigorú a Herceg
jön majd és ellenőrzi megvan-e minden!
Az ital, az ezüst a zene és a fény
(Arco gróf):
Hol van Mozart?
(Colloredo):
Mondd miért áll hát a munka
Talpra szolga nép
Mire itt csak sok-sok rossz cseléd
Alázat készség, rend, meg szorgalom
Ki nem fogja fel menten kihajítom
Halljam-e minden rendben, ki van töltve a bor?
Jöhet a sok vendég bármikor
Na és az új zenét tudja-e már a zenekar?
Hol van Mozart?
(Leopold):
Herceg Úr, itt vagyunk
(Wolfgang):
Oly zenét komponáltam Önnek én
Mely másnak legföljebb az égben szól
Nincs herceg még, ki hallott ilyen zenét!
Mert ez az égi szerenád oly szép,
hogy még egy császárnak se jár..
(Colloredo):
Csak akkor nyissa száját mikor kérdezem!
(Leopold):
Ne gondolja így!
(Wolfgang):
De bizony apám!
(Colloredo):
Az ifjabb Mozart, rossz hangnemben szól
Miért nem tud semmit sem az alázatról?
Csak rajtam áll, a cérna végül mennyit bír
S a nagy tehetség már csak szakadt papír
(Wolfgang):
Nem felejtem Önnek el!
(Leopold):
Maradj!
(Wolfgang):
Nem! Nem! Ez arcátlanság!
A művészetben érek annyit, mint ön itt!
Ott én is herceg vagyok, nem lakáj!
(Colloredo):
Nos, ki innen, ön lejátszott!
Zenész akad mindig halomszám!
És hasztalan könyörög majd,
mert vissza úgyse fogadnám!
(Leopold):
Wolfgang!
Nyomban kérj bocsánatot!
(Wolfgang):
Nem! Inkább ő kérjen tőlem!
(Colloredo):
Gróf Arco béreljen csak rögtön másik kotta firkászt!
És most elég a szó.
Én többé azt, hogy Mozart ne halljam!
És sem őt sem az apját nem fogadhatom!
