|
|
|
| Előadó: | Mozart musical |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Müller Péter Sziámi Michael Kunze |
|
Szilveszter Lévay |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
(Szolgák):
Pucc, glanc, ezüst, arany,
finom kristály, terítve van.
Lakk és padlón a fény -
már minden ragyog, csakhogy...
Pucc, flanc, ezüst, arany,
finom kristály - terítve van.
Lakk, és padlón a fény -
már minden ragyog, csakhogy...
(Nők):
Nagyon fontos erény itt a pontosság,
de még ehhez is túl buták ők.
Csak utazgatás meg koldulás,
csodagyerek talán,
no meg mohó szülők!
Bárdolatlan népek ezek mindenképp!
Meddig tűrjük ezt még?!
(Arco gróf):
Hol van Mozart?
Baj lehet még, hiszen szigorú a Herceg
jön majd és ellenőrzi megvan-e minden!
Az ital, az ezüst a zene és a fény
(Arco gróf):
Hol van Mozart?
(Colloredo):
Mondd miért áll hát a munka
Talpra szolga nép
Mire itt csak sok-sok rossz cseléd
Alázat készség, rend, meg szorgalom
Ki nem fogja fel menten kihajítom
Halljam-e minden rendben, ki van töltve a bor?
Jöhet a sok vendég bármikor
Na és az új zenét tudja-e már a zenekar?
Hol van Mozart?
(Leopold):
Herceg Úr, itt vagyunk
(Wolfgang):
Oly zenét komponáltam Önnek én
Mely másnak legföljebb az égben szól
Nincs herceg még, ki hallott ilyen zenét!
Mert ez az égi szerenád oly szép,
hogy még egy császárnak se jár..
(Colloredo):
Csak akkor nyissa száját mikor kérdezem!
(Leopold):
Ne gondolja így!
(Wolfgang):
De bizony apám!
(Colloredo):
Az ifjabb Mozart, rossz hangnemben szól
Miért nem tud semmit sem az alázatról?
Csak rajtam áll, a cérna végül mennyit bír
S a nagy tehetség már csak szakadt papír
(Wolfgang):
Nem felejtem Önnek el!
(Leopold):
Maradj!
(Wolfgang):
Nem! Nem! Ez arcátlanság!
A művészetben érek annyit, mint ön itt!
Ott én is herceg vagyok, nem lakáj!
(Colloredo):
Nos, ki innen, ön lejátszott!
Zenész akad mindig halomszám!
És hasztalan könyörög majd,
mert vissza úgyse fogadnám!
(Leopold):
Wolfgang!
Nyomban kérj bocsánatot!
(Wolfgang):
Nem! Inkább ő kérjen tőlem!
(Colloredo):
Gróf Arco béreljen csak rögtön másik kotta firkászt!
És most elég a szó.
Én többé azt, hogy Mozart ne halljam!
És sem őt sem az apját nem fogadhatom!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
