|
|
|
Dübörög az agyam, de nem a zenétől, nem a zenétől, nem a zenétől,
meséltek már nekem a végről, nekem a végről, nekem a végről,
egyszer hallottam már valamit róla, valamit róla, azt mondták,
azt mondták, hogy könnyebb volna;
Itt hagyni ezt, ezt az egészet,
költeni halott meséket,
ott nem érdekel, hogy mit csinálok,
hogy kivel vagyok, vagy kit kívánok.
Téged még nem láttalak ma, hosszú még az éjszaka,
lehet, hogy még veled töltöm ha mi vagyunk már csak a Földön,
feléd nyúlok, de nem érlek, zúgnak felém színes képek,
Ne gondolkozz inkább tegyél, ahogy épp jön, olyan legyél,
De különben én baszok rád,
nem érdekel, hogy mit csinálsz,
nem érdekel, hogy kivel vagy,
a lényeg, hogy engem, örökre békén, örökre élni hagyj.
Hogy vagy te, én egyre jobban, minden álom, mi most itt van,
adok egy jelet, képtelen kép, azok a képek szakadnak szét,
akarod még, hogy szeresselek, hogy soha el ne felejtselek.
Ne gondolkozz inkább tegyél, ahogy épp jön, olyan legyél.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
