|
|
|
Dübörög az agyam, de nem a zenétől, nem a zenétől, nem a zenétől,
meséltek már nekem a végről, nekem a végről, nekem a végről,
egyszer hallottam már valamit róla, valamit róla, azt mondták,
azt mondták, hogy könnyebb volna;
Itt hagyni ezt, ezt az egészet,
költeni halott meséket,
ott nem érdekel, hogy mit csinálok,
hogy kivel vagyok, vagy kit kívánok.
Téged még nem láttalak ma, hosszú még az éjszaka,
lehet, hogy még veled töltöm ha mi vagyunk már csak a Földön,
feléd nyúlok, de nem érlek, zúgnak felém színes képek,
Ne gondolkozz inkább tegyél, ahogy épp jön, olyan legyél,
De különben én baszok rád,
nem érdekel, hogy mit csinálsz,
nem érdekel, hogy kivel vagy,
a lényeg, hogy engem, örökre békén, örökre élni hagyj.
Hogy vagy te, én egyre jobban, minden álom, mi most itt van,
adok egy jelet, képtelen kép, azok a képek szakadnak szét,
akarod még, hogy szeresselek, hogy soha el ne felejtselek.
Ne gondolkozz inkább tegyél, ahogy épp jön, olyan legyél.
Nézd 11 órától az ONLINE ünnepséget!
