Előadó: | Volt egyszer egy csapat (musical) |
---|---|
Album: | Volt egyszer egy csapat |
Megjelenés: | 2006 |
Hossz: | Keressük! |
Szövegírók: |
Bródy János |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
John:
Engem nemsokára már
Csillagfényes pálya vár,
Merthogy én leszek a legkirályabb futballsztár!
És majd rólam szól a hír:
Újra jól játszott az ír,
Aki a góllövők között a listán élen áll!
Csak jussak innen el,
Átkozott egy hely
Hidd el, ha máshol játszanék,
Sokkal följebb tartanék,
Itt a Jóisten az egyetlen, ki megtalál!
De egyszer felfedeznek majd,
Igen, az lesz ám a rajt,
Akkor csillagok közé repítő pálya vár!
Itt minden oly sivár,
Menni kéne már!
Egyszer úgyis majd lelépek,
És csak bámulják a népek,
Mily magasra juthatott egy ír gyerek!
Fehér Jaguárral járok,
Ragadnak majd rám a lányok,
Mert a futballpályák sztárja én leszek!
Csak jussak innen el,
Átkozott egy hely!
Mary:
Hallom, arról van itt szó,
Ki a bátrabb lázadó,
És a sok vagány közül kiből lesz majd a sztár.
Hát én megmondom, figyelj,
Nemcsak álmodozni kell,
Semmit el nem érhet az, kinek csak szája jár!
Összefogni kell,
Csak együtt érjük el,
Hogy tisztességes életünk,
És elfogadható helyünk,
És minden, ami kell nekünk, itt meglegyen!
De addig, míg csak jár a szád,
Hogy ezt te nem tűröd tovább,
Hiába lázadsz, nem figyel rád senki sem!
Csak vesztes vagy, szegény,
Egy lúzer, látom én,
Hát légy inkább szerény!
John:
Óóóóóóóóóóóóóóóó!
Innen úgyis majd lelépek,
És csak bámulják a népek,
Mily magasra juthatott egy ír gyerek,
És büszke lesz majd rám anyám,
Kitüntetést is ad hazám,
Csak innen el kell menni, mert itt nem lehet!
Az élet többet ér,
S én küdök majd ezér'
Mary:
Csak lesz-e rá esély?
John:
Hidd el, hogy ééééééééééééééééééééééén elérem egyszer
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park