Előadó: | Volt egyszer egy csapat (musical) |
---|---|
Album: | Volt egyszer egy csapat |
Megjelenés: | 2006 |
Hossz: | Keressük! |
Szövegírók: |
Bródy János |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
FIÚK:
Jól játszottunk, szép volt, srácok!
Megnyertük a bajnokságot!
JOHN:
Eljött a mi napunk,
Annyira jók, sztárok vagyunk!
MIND:
Miénk a pálya!
GÖNDÖR:
A legjobbak mi vagyunk,
Ha ráharapunk, a csúcsra jutunk!
MIND:
Akárki látja!
THOMAS:
Mi mindig összefogunk,
Egy az utunk, egy a dalunk!
MIND:
Miénk a pálya!
DANIEL:
Mindenkit lenyomunk,
Királyok vagyunk!
MIND:
És jól bebaszunk
az éjszakában!
Menjünk együtt, srácok,
gyertek velünk, lányok,
rúgjunk ki a hámból,
essen szét a ház!
Élvezzük a percet,
rúgjuk fel a rendet,
hát jöjjön a mámor és
jöjjön az édes láz!
GÖNDÖR:
Szívjunk be a jóból!
DANIEL:
Minden izgatóból!
FRANK:
Hadd lássák a lányok,
MIND:
Mennyit bír egy srác!
JOHN:
Éljünk hát a mának!
THOMAS:
Az ember is csak állat!
MIND:
Hát jöjjön a mámor és
jöjjön az édes láz!
O'DONNEL:
Fiaim, ez életem legszebb napja! A Szent Grál sem tehetne boldogabbá, mint ez a félmilliméteres, sajtolt fémlemezből készült, nemes sárgaréz ötvözettel bevont Bajnoki Kupa! Nehéz időket élünk, fiaim, de most örüljünk, hogy a tehetség, és a szorgalom megnyerte végső jutalmát... Ennek örömére csapjunk egy trágárságmentes, baromi nagy bulit!
MIND:
Készen, amire kell, a táncparketten állunk
Készen a dilire fel a táncparketten várunk
LÁNYOK:
Mondd csak hát, bírod-e, ha felkérnek a táncra
Hadd lássuk, mire jó egy futballista lába
Mozdulj hát, gyere és érezd át a vágyam
FIÚK:
Táncolj pont úgy, ahogy mozdulnál az ágyban
MIND:
Járjuk, ahogyan kell, ez a ritmus a táncunk
Készen a dilire már, de ne vadulj meg, ha játszunk
LÁNYOK:
Nem vagy belevaló, ha nem mozdul a lábad
Nem vagy pasinak jó, ha szíved gyorsan fárad
MIND:
Jöjjön hát, ami kell, élvezzük az estét
Nézd csak nézd, ez a csaj nem rejti a testét
Lányok és a fiúk szeretni szeretnének
Bármit mondasz, igazán erről szól az ének
Jöjj hát, ne magyarázz, elég, ha mélyen érzed
Engedd magadat el, kövesd a szenvedélyed
Járjuk, ahogyan kell, ez a ritmus a táncunk
Készen a szerelemre, komolyan vedd, ha játszunk
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park