Előadó: | Watch My Dying |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Maros László |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Lenyúzom még a falak
mélyzöld sivárságát
ne félj tőle rock'n'roll
még ez is csak más
hangyák ordítoznak
vágnak érzem montíroznak
ha a reklám alatt bennem marad
egy gondolkodó torzódarab
hűs sötétért imádkozó
repedt ajkak mint arany napfényben
aszalt ajtók mind ha majd fogzanak
fáj nekik mikor harapnak
a mélyen izzó cigaretták
hajnali kis bajában
illó azúr mázat ölt az ég
de nem telik több csendességre
ha tudnám fizetnék érte
hogy jobb lesz végre.
Lenyúzom még a falak
mélyzöld sivárságát
ne félj tőle rock'n'roll
még ez is csak más.
Vedd fel az átkozott kagylót
tátongó űr-ásításban
kik engem keresztmetszettek
elvesztek mint a látvány
cserbenhagynak mégis
a kemencék istene még
felismerhetetlenségig
tekeri a fényt
és csak nyüszítem a neved
míg talán el nem felejtem
ki vagyok ebben a képben
mit idegenek festettek
mit idegennek festettek
a viztükörre,
hoztam még mert elfogy
Benned jár körbe-körbe.
Körző-gömbölyű dühömben
próbáltam másképpen létezni
nem ment valami
más talált talajra végül
a klausztrofób lakat sohasem engedett.
Ez nem rólad szól,
ne tévesszen meg,
te sem rólam szólsz
sajnálom ha engeded.
Csőre töltöm tomparészeg
tiszta csendjét hűlt helyednek.
Vége van már semmi nem fáj
rámborultam büszke voltam rád.
Szeptember napjai,
Hófehér lapjai.
Lecsukódik már a szemem,
...
Ez nem rólad szól,
ne tévesszen meg,
te sem rólam szólsz
sajnálom ha engeded.
Csőre töltöm tomparészeg
tiszta csendjét hűlt helyednek.
Vége van már semmi nem fáj
rámborultam büszke voltam rád.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park