


| Előadó: | Watch My Dying |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Maros László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Lenyúzom még a falak
mélyzöld sivárságát
ne félj tőle rock'n'roll
még ez is csak más
hangyák ordítoznak
vágnak érzem montíroznak
ha a reklám alatt bennem marad
egy gondolkodó torzódarab
hűs sötétért imádkozó
repedt ajkak mint arany napfényben
aszalt ajtók mind ha majd fogzanak
fáj nekik mikor harapnak
a mélyen izzó cigaretták
hajnali kis bajában
illó azúr mázat ölt az ég
de nem telik több csendességre
ha tudnám fizetnék érte
hogy jobb lesz végre.
Lenyúzom még a falak
mélyzöld sivárságát
ne félj tőle rock'n'roll
még ez is csak más.
Vedd fel az átkozott kagylót
tátongó űr-ásításban
kik engem keresztmetszettek
elvesztek mint a látvány
cserbenhagynak mégis
a kemencék istene még
felismerhetetlenségig
tekeri a fényt
és csak nyüszítem a neved
míg talán el nem felejtem
ki vagyok ebben a képben
mit idegenek festettek
mit idegennek festettek
a viztükörre,
hoztam még mert elfogy
Benned jár körbe-körbe.
Körző-gömbölyű dühömben
próbáltam másképpen létezni
nem ment valami
más talált talajra végül
a klausztrofób lakat sohasem engedett.
Ez nem rólad szól,
ne tévesszen meg,
te sem rólam szólsz
sajnálom ha engeded.
Csőre töltöm tomparészeg
tiszta csendjét hűlt helyednek.
Vége van már semmi nem fáj
rámborultam büszke voltam rád.
Szeptember napjai,
Hófehér lapjai.
Lecsukódik már a szemem,
...
Ez nem rólad szól,
ne tévesszen meg,
te sem rólam szólsz
sajnálom ha engeded.
Csőre töltöm tomparészeg
tiszta csendjét hűlt helyednek.
Vége van már semmi nem fáj
rámborultam büszke voltam rád.



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.