Előadó: | Magyar nóták |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Esik eső szép csendesen csepereg,
Rózsa Sándor a kocsmában kesereg.
Kocsmárosné hozzon bort az asztalra,
Legszebb lányát állítsa ki strázsának.
Édesanyám strázsakislány nem leszek,
Amott jönnek a fegyveres vitézek.
Rózsa Sándor nem vette ezt tréfának, s felugrott sárga szőrű lovára.
Sárga szőrű lova viszi messzire, egyenest a kerek erdő tövébe.
Lova lába megbotlott egy gödörbe,
Ott fogták el Rózsa Sándort örökre.
Édesanyám én őrséget nem állok
Kertünk alatt jönnek már a zsandárok
Rózsa Sándor nem vette ezt tréfára
Felugrott a kis pej lova hátára
Kis pej lova elvitte őt messzire
Kerek erdő leges-legsűrűjébe
Lova lába megbotlott egy gyökérbe
Igy fogták el Rózsa Sándor örökre.
Rózsa Sándor vasalják a kocsira
Azt kérdezem hol az ő kis pej lova
Ejnye betyár azt a kutya mindenét
Lovát félti nem a maga életét
Jaj de szépen harangoznak Szegedbe
Rózsa Sándor viszik a temetőbe
Koporsóján földig érő koszorú
Felesége jaj de nagyon szomorú.
Feleségem ha fel akarsz keresni
az szegedi temetőbe gyere ki
Megtalálod a siromat hantjáról
Nevemet a régi betyárságomból.
A Most így a jó című slágerével elért sikereket követően Tarány Tamás nem állt meg, és a korábban megjelent kislemezek után egy személyes hangvételű videóklippel örvendeztette meg rajongóit, amely az Én ott leszek című dalhoz készült.
„Az Én ott leszek egy komplex dal. Mindenkinek mást jelent, így mindenki találhat benne neki való igazságot. Azonban egy pontban összeérnek ezek az igazságok, mégpedig abban, hogy mindennek van vége.
És ott a világ végén állva van egy pillanat, amikor veszel egy mély levegőt, és akkor látod meg mindennek az értelmét. Legyen az egy kapcsolat vége, egy időszak vége, egy covidtól megfeneklett világ, vagy akár egy szép hosszú és tartalmas élet vége.
Különbözőek, de egy pontban mégis összeérnek. És mi az ami mindig ott lesz? A vigasz.
- Ezek mellett a gondolatok mellett született meg ez a dal. Számomra személyes és mégis mindenkié.
A klippel együtt pedig egyfajta megemlékezéssé vált a nagyapám előtt, aki nagyon sokat hajózott életének fiatal éveiben, tengeren, mint matróz, a Dunán pedig már kapitányként egy ideig.
Ezzel a klippel szerettünk volna neki, valamint néhai Farbinger Tamásnak tisztelegni, aki több mint három évtizeden át járta a világot különböző, magyar lobogó alatt futó hajókon, és egyike volt azoknak, akik szolgáltak az utolsó magyar tengerjáró, a Radnóti utolsó útján is. Az ő saját kezűleg készített világítótornyánál és a mellette található különleges, emlékekkel teli házában forgott a klip egy része.”
Fotó: Tarány Tamás